Miért is járunk gyülekezetbe?
Az elmúlt bibliaórán arról beszéltem, hogy milyen a gyülekezet nélküli keresztyén, milyen veszélyeket rejt magában ha nem járunk gyülekezetbe, vagy ha nem egy élő gyülekezet tagjai vagyunk, most viszont arról szeretnék beszélni, pontosabban Isten már korábban azt helyezte a szívemre, hogy úgy igazán miért is járunk mi keresztyének gyülekezetbe.
De egy igeszakaszt szeretnék először is felolvasni nektek ezzel kezdeném a mai alkalmat:
Hiszen te Istenednek, az ÚRnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett meg és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. 5Mózes 7, 6-8
Tehát miért is járunk gyülekezetbe.....Én kíváncsi voltam más emberek, más keresztyének véleményére ezzel kapcsolatosan, ezért 3 csoportban is feltettem a kérdést az interneten úgy, hogy több helyes válasz is meg lehetett adni. Egy népegyházi református csoportban, egy hitvalló református csoportban és egy karizmatikus-félig szabadkeresztyén csoportban is.
Mindhárom csoportban ugyan azokat a kérdéseket tettem fel, de adtam lehetőséget a kérdések bővítésére. Bár a felmérés nem volt reprezentatív, mégis elég sok mindent elárult. Ezek a válaszok születtek a népegyházi ref.csoportban:
1.Mert Istent tiszteljük, és vele akarunk találkozni, hogy az Ő igéjével feltöltekezzünk és aszerint éljünk - erre jött a legtöbb szavazat.
2.Mert ott lelkiekben növekedünk.
3. Mert így válik Krisztus teste láthatóvá a földön.
4. Mert a hit hallásból van és a gyülekezetben hirdettetik az ige, egymás hite által épülünk, erősödünk, megtartatunk, vigasztalódunk stb... nos ez a válasz kapta a legkevesebb szavazatot.
A karizmatikus csoportban, a lelkiekben ott növekedünk lett az első és a Mert így válik Krisztus teste láthatóvá a földön lett a 2.
Viszont volt egy olyan válaszlehetőség is a kérdések között, hogy azért is járunk gyülekezetbe mert ez a kötelességünk! Erre a válaszra sajnos csak egyedül a hitvalló ref. csoportban szavaztak és ott is csak néhányan.
Még mielőtt egy picit is dagadna a mellünk a büszkeségtől, hogy hát ugye, mégiscsak a hitvalló keresztyén az tudja mi a lényeg, hogy miért is járunk gyülekezetbe mert ez kötelességünk Istennel és a többi testvérrel szemben, én sajnos mégis úgy látom, hogy igazából még mi sem vagyunk igazán tisztába azzal, hogy miért is járunk gyülekezetbe!
Testvérek én ma két kérdésre szeretnék nektek választ adni, az első, hogy tehát miért is járunk gyülekezetbe, a második pedig, hogy miért kell járnunk a gyülekezetbe!
A miért az egy szabad választás és döntés következménye, de hogy miért kell járnunk az pedig az engedelmességünket, a kötelességünket kell, hogy hangsúlyozza Istennel és a gyülekezeti tagokkal szemben. Nem fogom őket külön választani és tárgyalni, mivel nem is lehet, hiszen, hogy miért és a kell, fej-fej mellett kellene, hogy legyen és haladjon a megváltott ember életében!
Keresztyén életem során észrevettem a megtéréssel és a megtérés utáni élettel kapcsolatosan egy érdekességet. Nagyon sok ember, és itt nem csak keresztyénekre gondolok, úgy gondolják, hogy a megtérés az ember életének a csúcsa, az élet koronája, az eddigi bűnös élet vége, az Isten nélküli élet vége.
És ha az érem egyik oldalát nézzük, akkor valóban így is van, de van az éremnek egy másik oldala is, mégpedig az, hogy a megtérésünk az nem csak egy régi dolognak a vége, hanem egy új dolognak a kezdete is. Miért fontos erről is beszélnünk? Mert ha csak a csúcson állva látjuk magunkat, akkor elfeledkezünk arról, hogy a másik oldalról nézve az új út kezdetén vagyunk csupán,tehát legalul. És ezért akár az is megeshet, hogy elfelejtünk tovább menni rajta, a megszentelődés felé.....
Isten mint tudjuk már az ószövetség idejétől kezdve , gyülekezetekben gondolkodott, és már az elején parancsba adta, hogy az Ő népe, az Ő gyülekezete is egy legyen, tehát forrjanak egybe. Hiszen mikor kihozta a zsidókat Egyiptomból, addig nem vitte be őket a Kánaán földjére, míg az egész népet egy gyülekezetté nem formálta. És tudjátok, hogy mi volt a célja ennek a gyülekezetté formálásnak?
Hogy a zsidók különbözni tudjanak más népektől, távol tartva magukat minden bálványimádástól, mindentől, ami Isten szemében tisztátalan és nem szent. Isten nagy türelemmel vezette népét, és most is azt teszi, hiszen olvastuk, hogy bírákat és prófétákat küldött a népe közzé, akik kitartóan megtérésre és engedelmességre intették őket. Hordozta a népet mindaddig, míg eljött az idő, hogy elküldje Szolgáját, a Messiást, a Megváltót, az Úr Jézus Krisztust, akinek világosságot kellett vinnie a föld határáig, egész a pogányokig:
Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. (Ézsaiás 49:5–6)
Az első keresztények, akik mint tudjuk a Biblia alapján és főleg az ApCselből, javarészt zsidók voltak, megtapasztalták ennek a próféciának a beteljesedését. Isten új népének tartották magukat, amelyben Jézussal és az Atyával egy közösségbe vannak. Ebbe a közösségbe vezették be az apostolok a pogányokat is. Jézus így beszélt erről:
Más juhaim (pogányok) is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból (zsidók) valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (János evan. 10:16)
Isten minden embert a Vele való örök közösségre hívott el. Jézus által Istennek ez a hívása eljutott az emberekhez. Azokból, akik a megígért Megváltóként fogadták őt... és a tanításait a nyomdokait követni akarták, létrejöttek az első gyülekezetek, a világból kihívott és kiválasztott hívők közössége.
Tehát, ha már eddig eljutottunk akkor bizonyára értjük azt is, hogy a gyülekezethez való tartozás feltétlen engedelmesség Isten hívásának, aki lényegében azért alapította a gyülekezetet, hogy mi keresztyének ott gyűljünk össze. Tehát visszatértünk a kiindulópontra, hogy a keresztyénnek nem csak azért kell járni gyülekezetbe mert ott épül, fejlődik, és növekszik a hitben, hanem azért is mert ez kötelessége Istennel és a gyülekezet többi tagjaival szemben.
Értjük testvérek....kötelezettségünk van elsősorban Isten, másodsorban a gyülekezetünk felé.
Nos én mégis azt látom, hogy sajnos nagyon sokan ezt a kötelességüket vagy nem veszik elég komolyan , vagy egyszerűen nem tudják azt, hogy mint Krisztus megváltott gyermekének kötelező rendszeresen gyülekezetbe járnia. Felmerült bennem az a kérdés, hogy miért is viselkednek így egyesek:
Sajnos sokszor azt is látom, hogy vannak olyan testvérek akiknek egy gyülekezeti alkalom csupán egy gyülekezeti alkalom, tehát semmi extra, mindegy, hogy bibliaóra van, vagy más különleges alkalom, számára eljönni közösségbe, pont olyan mint lemenni a sarki boltba kenyérért és visszajönni és ha éppen nincs kedvem lemenni vagy találtam magamnak úgymond "fontosabb " elfoglaltságot, hát akkor egyszerűen nem megyek.
Hiszen ezt minden gond nélkül le tudom mondani, hiszen Isten várhat, Ő ott lesz holnap is, és hát ugyebár a testvéreknek is és a lelkésznek is meg kell értenie hogy az én halaszthatatlan dolgom vagy dolgaim, az sokkal fontosabbak voltak mint az egymással és Istennel való közösség. Na jó persze ezt nem mondja ki senki nyíltan ezekkel a szavakkal...azért annyira nem bátor senki, hogy ezt mondja...de a szíve mélyén már lehet mindenki gondolt erre legalább 1x......ugye?
Természetesen vannak halaszthatatlan dolgok, nem állítom, hogy nincs ilyen, de mikor azt látom egyes testvérek életében, hogy számukra szinte minden fontosabb és előrébb való mint a gyülekezet, mint Isten igéje, mint az Istennek való engedelmesség, akkor felteszem magamban a kérdést.... Ha egy héten rendszeresen 2 alkalommal 100 dollárosokat osztanának egy helyen, amit bárki aki elmegy oda ingyen és bérmentve kézbe kapna, vajon hányan maradnának ki akár 1 alkalomról is egy év alatt? Vajon hány embernek lenne fontosabb dolga, amit nem tudna elhalasztani és ezért otthagyná az ingyen osztott pénzt?
Pedig testvérek a gyülekezetekben és főleg a hitvalló gyülekezetekben szintén pénz osztás folyik, csak itt mennyei kincset osztanak, amit a mennyei bankban tudunk majd felhasználni. Testvérek...ha a mennyei kincs nem lenne fontosabb a földi kincsnél, akkor szerintetek Krisztus beszélt volna erről? Figyelmeztetett volna talán minket, hogy ne gyűjtsünk feleslegesen földi kincseket?
Elgondolkodtam rajta, hogy vajon mi is zajlik ilyenkor a testvér vagy testvérek szívében, miért és mivel tudja a lelkiismeretének is kimagyarázni, s ezáltal lecsendesíteni a Szentlélek vádolását, amely vádol ilyenkor minket a lelkiismeretünk által, hogy ez a kimaradás, nem volt annyira nagy gond, hogy ma én nem voltam ott,attól még semmi nagy gondom nincsen vagy nem lesz.
Talán azért, mert a XXI századi keresztyénséget annyira felhígították, annyira értéktelenné tették az emberek szemében, mivel egy szánalmas és sajnálatra méltó Krisztust mutatnak be nekünk a szószékekről nagyon sok helyen, és ez a Krisztus, sokan úgy gondolják, hogy örüljön, ha néha olvasok róla a Bibliában, vagy ez a szegény Krisztus örülhetne annak, hogy mikor ott ált az ajtóm előtt és halkan könyörögve kopogott, akkor ÉÉÉNNN, megszántam és beengedtem?
Vagy talán azért, mert olcsón kapjuk, ingyen? Nem kell szenvednünk azért, vagy bármit is kockáztatnunk hogy elmegyünk egy gyülekezeti alkalomra? Mennyivel más lenne a helyzet talán, ha az életünk függne attól, hogy járunk alkalmakra vagy nem járunk? Biztos rengeteg adrenalin szabadulna fel a testünkben mikor elindulnánk,hogy na....ma lehet meghalok,de Krisztusért teszem, ma lehet megölnek, de húúú...milyen izgalmas, hogy én is teszek a Megváltómért valamit....elmegyek egy tiltott alkalomra... Talán erre lenne szükségünk? És ez főleg azoknak szól akik ritkán jönnek el az alkalmakra, miközben megtehetnék, hogy ott legyenek, de nem hajlandóak ezért semmit feláldozni.
Vagy az is lehet, hogy a rengeteg munka az ami visszatart, pontosabban a mindennapi kenyérért való küzdelem, amikor feladunk egy Istennel való találkozást, mert hát a pénz az kell, dolgozni is kell érte, és ha most elmennék az alkalomra, akkor nem tudnék megkeresni néhány ezer forintot..
Hát már elfelejtettük, vagy nem bízunk Krisztus szavában aki azt ígérte nekünk, hogy aki Őérte bárkit vagy bármit elhagy, kapni fog százannyit még ezen a földön és örök életet a mennyekben?
Ez nekünk kevés? Biztos, hogy elég.....testvérek ébredjünk fel... Ezt a világ teszi velünk ezt a sátán súgja a fülünkbe, hogy pénz...pénz...pénz.... Zavarjuk el...űzzük ki a fejünkből a suttogását...ha járunk rendszeresen az alkalmakra, ha olvassuk mindennap Isten igéjét, a sátán még csak a közelünkben sem mer jönni.... nem hiszed? Tedd mindennap amit Isten elvár tőled és az áldásokat tapasztalni fogod....
Testvérek még arról ejtenék egy néhány szót, hogy milyen a jól működő gyülekezet a Biblia szerint? Mit kell tennünk hogy a mi gyülekezetünk is ilyen legyen?
Az Újszövetségben úgy olvasunk a gyülekezetről mint Krisztus testéről. Mivel Isten, Jézus Krisztusban emberré lett, és a gyülekezet az ő teste, jellemvonásaiban Isten lényét tükrözi vissza: ahogy Ő szent, a gyülekezetnek is szentnek kell lennie. Mivel Ő egy,ezért a gyülekezet is egy kell hogy legyen,tehát egységes. Mivel Ő a szeretet, a gyülekezet is a szeretetre kell, hogy épüljön. Mivel Isten az igazság forrása, a gyülekezet is az igazság oszlopa és erős alapja, melynek ragaszkodnia kell az apostolok által egyszer s mindenkorra lefektetett tanításhoz.
Az Írás azt is mondja, hogy Isten a világosság (1 János levél 1:5). Éppen így a gyülekezet is a világ világossága kell, hogy legyen, egy hegyen épült városhoz hasonlóan, amelynek fénye nem marad rejtve az emberek előtt, amint Jézus mondta tanítványainak:
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. (…) Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:14.16.)
A gyülekezet nem más, mint Isten szeretetre megszabadító kegyelmének látható bizonyítéka, mely örökre és mélyen összeköti azokat, akik alázatban egész életüket Istenre bízzák.
Ezért a gyülekezet szent
Az 1 Péter levél 1:14–16-ban így ír Péter:
Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
Ez az ige azt mutatja, hogy a keresztények megszentelődés alatt a régi, kívánságoktól uralt élet elutasítását, és egy Isten akarata szerinti engedelmes, új élet kezdetét értették. A gyülekezet szentsége abból fakad, hogy minden egyes keresztény vágyik erre az engedelmességre. Jézus is azért adta az életét, hogy a gyülekezet szent és tiszta legyen, ahogyan Pál is írja az Efezus levél 5:25–27-ben:
[…] ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.
Az 1 Korinthus levél 3:16–17-ben kifejeződik az, hogy mennyire őrzi Isten az egyház szentségét, és milyen nagy felelősség a részünkről annak az építése:
Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
Emiatt a gyülekezetnek felelőssége is afelett őrködnie a vezetőkkel együtt, hogy minden egyes tag Isten dicsőségére éljen. Ez elsősorban a testvérszeretet, a mindennapi kölcsönös segítségnyújtás, az egymásért való odaadás, a közösségvállalás és mély összetartozás által valósul meg: ......de hogy segítsek rajtad, ha nem vagy itt? Honnan tudjam, hogy gondod van, ha nem is találkozunk?
Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. (Zsidó levél 3:12–13)
Ugyanakkor ha valaki ragaszkodik a bűnhöz, lerombolja az együttlét alapját, mert életét már nem az Isten és a testvérek iránti szeretet határozza meg. Jézus ezért felelősséget adott a gyülekezetnek, a gyülekezet véneinek, hogy ilyen esetben ne vállaljon tovább közösséget azzal a testvérrel, nehogy teljesen megkeményedjen ezáltal a bűnben és az önbecsapásban, hanem még időben felébredjen és megtérjen:
Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. (Máté 18:15–17)
Amikor a közösség Isten akaratával egységben meghoz egy ilyen döntést, ezt amiatt is teszi, hogy a gyülekezet megmaradjon. Ha ugyanis a bűn elfogadásra talál, megnövekszik, mint a kovász. Ettől óv Pál is az 1 Korinthus levél 5:6-ban:
Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?
Tehát nem irgalmasság, hanem közömbösség lenne, ha a gyülekezet nem zárná ki a megtérni nem akaró bűnöst, hiszen így hagyná, hogy egyre jobban eltávolodjon Istentől. A rothadt almát is „könyörtelenül” eltávolítjuk a többi közül, nehogy azok is megrothadjanak.
A Zsidó levél írója is óv a 12:14–15-ben a bűn gyülekezetre való rossz hatásától:
Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.
Isten azonban azt akarja, hogy népe tiszta legyen, kegyelméből jót cselekedve megdicsőítse Urát és Megváltóját, és várja annak visszajövetelét.
Tehát testvérek jöjjön a végszó, hogy miért is járunk gyülekezetbe?
1.Mert Istent tiszteljük, és vele akarunk találkozni, hogy az Ő igéjével feltöltekezzünk és aszerint éljünk
2.Mert ott lelkiekben növekedünk.
3. Mert így válik Krisztus teste láthatóvá a földön.
4. Mert a hit hallásból van és a gyülekezetben hirdettetik az ige, egymás hite által épülünk, erősödünk, megtartatunk, vigasztalódunk
5.Mert ez a kötelességünk!
Még a gyülekezet férfi tagjaihoz szólnék 1 szót, ugyanis van egy ige, amit családfőként sokat és sokszor kell elővennünk és használnunk...ez az ige az 1Tim. 5,8:" Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél."
Azért szólnék még erről az igéről mert Isten nekünk férfiaknak adta a vezetés felelősségét, tehát nekünk kell gondoskodni a családunk testi és lelki előrehaladásáról, és talán éppen ezért sokszor hajlamosak vagyunk rá, hogy ezt az igét a gyülekezetbe járás, az alkalmak látogatása kapcsán helytelenül használjuk.
Nekünk férfiaknak nem az a felelősségünk eldönteni, hogy a feleségünk a családunk mikor menjen el egy alkalomra........hanem nekünk csak azt kell eldöntenünk, hogy mikor maradjanak otthon.....tehát mikor indokolt valóban az otthonmaradásuk..
Értitek a különbséget? Isten felettem áll, én a családom felett állok, de a családom felett is ott áll Isten....tehát nem csak nekem kötelességem engedelmeskedni Istennek, hanem a családomnak is kötelessége,hogy engedelmeskedjenek Istennek és majd aztán nekem.
Tehát a gyülekezetbe járás a keresztyén ember kötelessége.
Adja az Úr, hogy ezt mindenki meglássa, megértse, és az életében alkalmazni is tudja....Ámen.
Kozma István