Az igehirdetés elsősége

2015.04.10 20:31

Az igehirdetés elsősége

 

„Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemeik menyillását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” (Lukács 4:15-19)

            Sajnos ma nagyon sok ember teszi fel a kérdést, hogy van e szükség egyáltalán igehirdetésre az egyházban? Van e helye a „modern egyházban” egy olyan divatjamúlt dolognak, mint az Ige hirdetése? Egyáltalán „modern világunkban” van e még szükség igehirdetésre? Kérdezik sokan. De mért harcolnak ma sokan az igehirdetés ellen? Miért veszítette el az igehirdetés azt a központi helyét, amit elfoglalt az egyházban és az emberek életében? Talán a világ miatt? Az emberek változtak meg annyira, hogy már nem érdekli őket az igehirdetés? Sajnos nem. Az emberek nem változtak semmit lelki téren akár a kétezer évvel ezelőtti állapothoz képest sem. Az Ige azt mondja: „Ami volt ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik, és semmi nincs új a nap alatt.” (Préd. 1:9) Az emberek régen is bálványokat imádtak, akárcsak ma. Régen is kételkedtek a Biblia igaz voltában, akárcsak ma. Régen is gyűlölték a keresztyéneket, akárcsak ma. Régen is vakok voltak Isten dolgai felé, akárcsak ma. Ugyanolyan istentelen életmódot folytatott az ókori, a középkori ember, mint a modern ember. Ha tehát a világ nem változott és a hitetlen emberek sem, akkor mégis miért gyűlölik annyira az igehirdetést? Azt kell mondanom, hogy sok esetben az egyház vagy az egyházi tisztviselők miatt.

            Isten azért választotta ki Izraelt, hogy általuk hirdesse az Igét a pogányok között, hogy életmódjuk és bizonyságtételük által, minél több pogány megtérjen. Sajnos azonban Izrael népe ellenkező hatást váltott ki a világból, mint amit az Úr elvárt tőle. Nem vonzották a pogányokat az Úrhoz, hanem taszították. Nem dicsérték a hitetlen emberek az Istent, hanem káromolták. Pál apostol így fogalmazza ezt meg: „Mert az Isten neve miattatok, káromoltatik a pogányok között” (Róma 2:24) Miért káromolták a pogányok Isten nevét? Miért nem tértek meg a zsidók bizonyságtételére? Mert a zsidók értéktelenné tették az Isten Igéjét az ő képmutatásukkal és hamis tanításaikkal. Ugyanez történt a keresztyén egyházzal is. Isten ugyanazzal bízta meg a keresztyén egyházat is, hogy hirdessék az Igét minden teremtménynek. De az egyház nem töltötte be ezt a feladatát. Éréktelenné tették Isten Igéjét azáltal, hogy félremagyarázták és elvetették a Biblia tekintélyét (liberális teológia). Továbbá értéktelenné tették az Igét azáltal, hogy igehirdetés címe alatt szórakoztatták az embereket, vagy felkorbácsolták érzelmeiket. A következőkben adok néhány okot, amiért elértéktelenedett az Isten Igéje és az igehirdetés a hitetlen emberek között.

  1. Miért lett értéktelen az Igehirdetés?

A. Először is hatásvadászat miatt vált értéktelenné az igehirdetés. Krisztus mondja, hogy a mi beszédünk legyen sóval fűszerezett. Ezzel azt akarja kifejezni az Úr, hogy bizonyságtételünkkel keltsük fel az emberek figyelmét, ne legyen monoton a bizonyságtételünk. De nem szabad a ló másik oldalára esni. Nem szabad csak arra törekedni, hogy az igehirdetés figyelem felkeltés legyen, egyfajta hatásvadászat. Ez legalább olyan visszataszító, mintha monoton módon beszélne valaki. Hogy a só példájánál maradjunk, képzeljünk el egy olyan ételt, aminek a 90 százaléka sóból áll. Legalább annyira taszító az íze, mintha semmi só nem lenne benne. Mégis számos mai igehirdető cselekszik így és helyezi az érzelmek felkorbácsolását az első helyre. Ezért a prédikációja már rég nem igehirdetés, hanem egyfajta show műsor. Az igehirdető megsiratja, megnevetteti az embereket, gyönyörű szónoki teljesítményt nyújt. Olyan az igehirdető a szószéken, mint egy showman, vagy humorista. Nagyon jól tudja irányítani a gyülekezetet, mert jól játszik az érzelmeikkel. Így a külső forma (érzelem felkeltés) fontosabbá válik az üzenetnél. Az ételben több lesz a só, mint az étel. De vajon mire utal az ilyen hatásvadászat? Bizonyára arra, hogy aki ezt teszi maga sincs megtérve és nem ismeri az Igét, nincs világossága és ezért nem is tudja átadni a világosságot. Vajon közelebb vonja e a hatásvadászat az embereket az Igéhez? Nem, sőt megutáltatja velük az Igét és Isten dolgait. Hiszen ilyen élményekben részesülhet a hitetlen ember akkor is, ha kabarét hallgat a rádióban, vagy végignéz egy talkshow-t a tévében. Lehet, hogy a gyülekezeti tagokat ellehet kápráztatni egy ilyen hatásvadász beszéddel, de a világ undorral fordul el tőle, mint ahogy a túl sózott ételtől is elfordul az ember.   

B. Másodszor azért vált értéktelenné az igehirdetés, mert az egyház túl nagy szerepet tulajdonit a szertartásoknak és öltözeteknek . Sajnos a mai modern egyházak túl nagy hangsúlyt fektetnek a szertartásokra, liturgiára, öltözékre. Oly annyira, hogy egyes egyházakban már rég nem az igehirdetés az istentisztelet központi elem, hanem a szertartás (pl. katolicizmus, ortodox egyházak) A pap színesebbnél színesebb ruhákba öltözik, füstöl itt, füstöl ott, latin szövegeket mond, elkápráztatja az embereket külső pompával. Az embereket azzal igyekszik elhitetni, hogy csupán ennyit jelent az igehirdetés. De sajnos ugyanez a tendencia jellemzi a hitehagyott protestáns egyházakat is. Nagyon sokan abban látják egy lelkész elhivatásának valódiságát, hogy visel a palástot vagy nem. Vagy azzal mérik le egy egyház hitvalló voltát, hogy van e harangjuk, vagy ahol összegyűlnek a hivők, hasonlít e templomra, hány napját ünneplik egy egyházi ünnepnek stb.(Hol szerepel ezek között az elvárások között az Ige tiszta hirdetése, amely valóban az igaz egyház jellemzője?) De vajon az igehirdetés külső szertartásokból és pompából kell álljon? Nem. A farizeusok és saduceusok Krisztus korában szintén nem nélkülözték a díszes öltözeteket. Nagy színes palástokat viseltek, és a templomban is számos díszes szertartást végeztek. De mit mond Jézus az ilyen istentiszteletről, vagy arról, hogy csak külsőséggel tesznek bizonyságot ezek az emberek? Azt mondja: „hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről ugyan szépeknek tetszenek, de belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.” (Máté 23:27) Ugyanígy az olyan igehirdetés sem ér semmit ahol az istentisztelet: mise ruhákból, gyertyákból, palástból, harangozásból és szép egyházi épületekből áll. Mit ér mindez a külső szépség, ha közben az egyház tele van bálványokkal, névleges egyháztagsággal, hitetlenséggel és erkölcstelenséggel? Bizonyára nem ér semmit, mert Krisztus azt mondja, hogy az Atyát lélekben és igazságban kell imádni. (János 4:24) Nem gyertyák, palást, miseruhák vagy más külsőség által. Megint feltehetnénk a kérdést: Vajon vonzza e az embereket az ilyen igehirdetés? Bizonyára nem. Hiszen még a hitetlen világ is undorodik a képmutatástól. Vagyis amikor a vallásos emberek szájukkal és külső pompával közelednek Istenhez, de a szívűk távol marad az Úrtól.  

C. Harmadszor azért lett értéktelenné az igehirdetés, mert az egyház fontosabbnak látja a társadalmi és politikai szerepvállalást, mint az igehirdetést. Egyesek azt mondják, hogy nem meglepő hogy az egyház népszerűtlenné válik, ha az igehirdetők a Bibliát és keresztyén tanításokat prédikálnak a szószéken. Azt mondják ezek a dolgok nem érdeklik a modern embert. Az embereket igazából a politika, a társadalmi igazságtalanság érdekli, amelyben a körülöttünk élő emberek szenvednek. Azt mondják ezek az emberek, ha valóban hatást akarunk gyakorolni a világra, amiben élünk és keresztyén hatást akarunk gyakorolni arra, akkor nem csak beszélni kell a politikáról a szószékeken, hanem aktívan részt is kell benne venni. Egyesek szerint így sokkal közelebb lehet vonni az embereket Istenhez, mintha „hagyományos módon” a szószékről Igét hirdetnénk. De tényleg közelebb hozza az embereket az Úrhoz, ha az egyház politizálni kezd? Vajon Isten azt várja tőlünk, hogy szociális tevékenységet folytassunk? Nem. Isten nem ezt akarja tőlünk. Hanem azt, hogy hirdessük az evangéliumot minden teremtménynek.(Márk 16:15) Ha magunkat a világhoz igazítjuk, akkor pont olyan dolgot teszünk, amit Isten gyűlöl. A hamis próféták békességet hirdettek az ószövetségi diőkben, mert az akkori zsidók politikai meggyőződése ezt követelte. (Jeremiás 8:11) Ezzel ugyan lenyerték a nép rokonszenvét, de Isten jótetszését elveszítették. (Jeremiás 8:12,13)Mert az Úr azt követelte a prófétáktól, hogy mutassanak rá az emberek bűneire és hívják fel a figyelműket a megtérésre. (Jeremiás 18) A hamis próféták azonban az „igehirdetésükkel” értéktelenné tették a keresztyének üzenetét. Ma is, ha egy egyház nem Isten üzenetét továbbítja az embereknek értéktelenné teszi a keresztyének üzenetét az evangéliumot.

2. Biblia bizonyítékok az Igehirdetés elsődleges voltára.

Mi a Biblia válasza minderre? Vajon fontos e az igehirdetés Isten egyházában agy nem? A Biblia alapján azt kell mondanunk, hogy az igehirdetés nagyon fontos dolog, sőt elsődleges. Lássunk erre pár bizonyítékot:

A. Jézus szolgálatában központi helyet foglalt el az igehirdetés. Urunk sok csodát tett míg a földön járt, mégis nem a csodák voltak elsődlegesek szolgálatában. Mindezek csak Urunk Megváltói munkáját hitelesítették, mint ahogy a régi időkben a királyi pecsét hitelesítette, hogy a levél a királytól jött. Urunk szolgálatával kapcsolatban ezt olvassuk: „Hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat.” (Lukács 4:18-19) Jézus küldetése volt tehát, hogy hirdesse az Úr kedve esztendejét, hirdesse az evangéliumot. János apostol úgy fogalmazza ezt meg, hogy a világ világossága volt. (János 8:12) Soha nem törekedett politikai szerepvállalásra és a társadalmi igazságtalanság melletti kiállásra. Egy alkalommal, amikor Urunk ötezer embert megvendégelt, az emberek annyira felindultak, hogy királlyá akarták tenni Őt. Így gondolkodhattak: ”Erre van nekünk szükségünk. Végre egy olyan ember aki gyakorlatias. Foglalkozik olyan kérdésekkel, mint az éhség. Ilyen király kell nekünk.” De mit tesz Jézus? Vajon az élükre áll, hogy jobban népszerűsítse a keresztyénséget azáltal, hogy politikus lesz? Nem, Jézus otthagyja őket. (János 6:15) Jézus látta, hogy ezek az emberek félreértették Őt. Ő azért jött, hogy hirdesse az evangéliumot és rámutasson arra, hogy Ő megígért Messiás. Ezért adott enni az 5000 embernek. Jézus elutasította, hogy Őt királlyá tegyék. Úgy gondolt minderre, mint a Sátán kísértésére. (A Sátán valami hasonlóval kísértette meg az Urat, azt ajánlotta neki, hogy neki adja föld összes országát, ha őt imádja. Lukács 4) De Jézus mind a két kísértést visszautasította. Miért? Mert a keresztyének politikai szerepvállalása másodlagos dolog, az igehirdetés kell legyen az elsődleges. Vizsgáljunk meg egy másik példát. A Lukács 12:13-14-ből. Jézus kiküldi a tanítványokat, hogy hirdessék és tanítsák az evangéliumot. Jézus beszél arról, hogy miként fog a Szent Lélek szólni általuk. Beszél arról miként kell kezeljék az ellentéteket, amikkel szembesülnek majd. De megáll egy pillanatra, mert valaki a tömegből neki szegezi a kérdést: „Mester mond meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökségét.” Jézus azt válaszolta neki: „Ember ki tett engem köztetek bíróvá, vagy osztóvá?” Más szavakkal Jézus világossá tette ennek az embernek, hogy Ő nem azért jött a világra, hogy bíráskodjon a társadalmi igazságtalansággal kapcsolatban (az örökség jogtalan megosztása). Nem azért hagyat el a mennyet, hogy a társadalmi igazságtalanság ellen harcoljon. Nem ez volt az Ő célja. Krisztus célja az volt, hogy a világ világossága legyen. Amikor Urunk kiküldi a tanítványokat azért teszi, hogy azok prédikálják az evangéliumot és ördögöket űzzenek ki.(Márk 6:12-13) Az igehirdetés volt a tanítványok elsődleges feladata az ördögök kiűzése is másodlagos feladat volt. Ez arra emlékezette a tanítványokat, hogy a keresztyének a világ világosságai kell legyenek. Az Ige lapaján tehát elmondhatjuk, hogy Jézus életében és szolgálatában központi helyet foglalt el az igehirdetés.

B. Az apostolok szolgálatában központi helyet foglalt el az igehirdetés. Krisztus menybemenetele után az evangélium hirdetése legalább annyira központi helyet birtokolt, mint azelőtt. Miért? Mert a tanítványok azt tanulták Jézustól, hogy menjenek el a széles világra és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. (Márk 16:15)Ez volt az első keresztyének és az apostolok célja is. Nem a hatásvadászat. Nem az, hogy jól megsirassák, megnevettessék az embereket. Nem az hogy manipulálják a népet, hanem hogy hirdessék az evangéliumot. Amikor az apostolok megteltek Szent Lélekkel pünkösd napján elkezdtek prédikálni. Péter hirdette az Igét és bizonyságot tett Krisztusról a Jeruzsálemben összegyűlt hivőknek. Erről olvasunk az Apostolok Cselekedetei 2-ben. Ha tovább olvassuk az Apostolok Cselekedeteit a 3 fejezetben. Ugyanezt látjuk. Péter és János meggyógyít egy embert az ékes kapunál. Az emberek úgy gondolnak rájuk, hogy az apostolok sok jót tehetnének velük. De Péter kijavítja ezt a felfogást az Ő igehirdetése által. Arra hívja fel a figyelmet, hogy ennél a csodánál, amit ő és János tett fontosabb a Krisztus váltsága.

A következő igeszakasz, amit megvizsgálunk Az az Ap.Csel. 6:1-2 ” Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban. Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk.” Mit tegyen az egyház? Íme itt egy fontos kérdés Itt vannak a görög özvegyek, ezek nem csak özvegyek, hanem élelmet nélkülöző emberek. Itt van egy szociális probléma. A keresztyén egyház vezetői fel kell adják az igehirdetést és csak ezzel problémával foglalkozzanak? Miért prédikáljanak ha az emberek ilyen súlyos nehézségekkel küzdenek? De az apostolok a Szent Lélek vezetése mellett látták ezt a nagy veszélyt és azt mondták: „Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk”(Ap.Csel 6:2) Hibázunk és nem teljesítjük küldetésünket ha ezt megtesszük. Azért vagyunk itt, hogy hirdessük az Igét ez az elsődleges célunk. Mi továbbra is az imádságra és az igehirdetésre szánjuk oda magunkat. Miért? Mert ez a keresztyén egyház elsődleges célja. Valójában az egész Apostolok Cselekedeteiben ezt látjuk. A keresztyénnek hirdették az Igét és ezt tették a szolgálatuk központjává. Még egy példa. Az Ap. Csel. 8-ban arról olvasunk, hogy a tanítványok ellen üldözés indult meg. A keresztyének elszéledtek. Az Ap. Csel. 8: 4-5 a következőket mondja: „Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét. És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust.” Itt egy szörnyű helyzet egy üldözés. A keresztyének azonban nem keserednek el emiatt nem gondolnak az ő testi helyzetükre, hanem prédikálják Krisztust. Az apostoli levelekben is ugyanezt láthatjuk. Pál apostol az irja Timóteusnak, hogy az egyház az igazság oszlopa, erőssége.(I Tim. 3: 15) Nem szociális intézmény, nem politikai társaság, nem kulturális társaság.

C. Egyháztörténelmi bizonyítékok az igehirdetés elsőségére. Az egyháztörténelemben szintén azt láthatjuk, hogy az egyház akkor vont igazán közel magához sok embert, amikor Isten Igéjét hirdették a szószékeken. A puritánok, Jonathan Edwards, George Whitefield, John Wesley és Dwight L. Moody idejében azért került annyi ember közel Krisztus egyházához, mert az igehirdetést tették a legfontosabb helyre az egyház szolgálatában. Vajon nem kellene ma is ezt tenni? De igen. Hiszen Krisztus a ma élő tanítványoknak is azt mondja: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.” (Márk 16:15)

 

Demeter Géza

Teológia

2017.07.09 20:11
IV. Isten nevei A. Isten nevei általánosságban Miközben a Biblia Isten több nevét is feljegyzi, beszél Isten nevéről egyes számban is, például az alábbi kijelentésekkel: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” (2Móz20:7); „mily felséges a te neved az egész földön” (Zsolt8:2); „A milyen...
2017.02.11 17:50
                                                  
2016.08.13 12:06
Esküszünk, vagy nem esküszünk? -Ez itt a kérdés-     „Én, pedig azt mondom néktek: teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert...
2016.07.30 09:19
Szent Lélek vagy Szent Szellem?   „Formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. (1Móz. 2:7)                   Bizonyos...
2015.11.19 15:04
                                  Angyalok és démonok Zsolt.103:20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek...
2015.04.26 12:57
A szövetség „De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;             Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.” Zsolt....
2015.04.10 20:31
Az igehirdetés elsősége   „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemeik menyillását, hogy szabadon bocsássam a...
2015.03.26 14:18
A pokol   „És ha valakinek nem találtatott beírva az élet könyvébe, a tűznek tavába...

Elérhetőség

Kárpátaljai Reformatus Presbiterianus Egyház Bogdan Hmelnickij út 52(a Magyar Konzulátussal szemben)
Beregszász
90200
0953691365 reformatuspresbiterianus@gmail.com