Isten nevei!

2017.07.09 20:11

IV. Isten nevei

A. Isten nevei általánosságban

Miközben a Biblia Isten több nevét is feljegyzi, beszél Isten nevéről egyes számban is,

például az alábbi kijelentésekkel: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd”

(2Móz20:7); „mily felséges a te neved az egész földön” (Zsolt8:2); „A milyen a neved oh

Isten, olyan a te dicséreted” (Zsolt48:11); „nagy az ő neve Izráelben”; (Zsolt76:2); „Erős

torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen” (Péld18:10). Ezekben

az esetekben „a név” Isten teljes megjelenését jelenti az Ő népével, való viszonyában, vagy

egyszerűen a személyt, így rokon értelművé válik Istennel. Ez a használat abból a tényből

fakad, hogy a keleti gondolkodásban a nevet sohasem tekintették pusztán csak szónak, hanem

az általa megjelölt dolog természete kifejezésének is. Ismerni egy személy nevét annyit

jelentett, mint hatalmat venni fölötte, s a különböző istenségek neveit a ráolvasások során arra

használták, hogy hatalmat gyakoroljanak felettük. A szó legáltalánosabb értelmében Isten

neve az Ő önkijelentése. Ez az Ő megjelölése, de nem úgy, ahogyan isteni Lényének

mélységeiben létezik, hanem ahogyan kijelenti Magát különösen az emberrel való

kapcsolataiban. Számunkra Isten egyetlen általános neve sok névre ágazik szét, melyek Isten

sokoldalú Lényét fejezik ki. Mivel Isten kijelentette Magát az Ő nevében (nomen editum), mi

csak ezért jelölhetjük Őt annak a névnek a különböző formáival (nomina indita). Isten nevei

nem emberi kigondolások, hanem isteni eredetűek, jóllehet az emberi nyelvből kölcsönzöttek,

s emberi és földi kapcsolatokból lettek származtatva. Ezek antropomorfok és Istennek az

ember iránti leereszkedő megközelítését jelölik.

Isten nevei nehézséget jelentenek az emberi gondolkodás számára. Isten a

Felfoghatatlan, végtelenül felette áll minden mulandónak, de neveiben leereszkedik

mindahhoz, ami véges és az emberhez hasonlóvá válik. Más oldalról viszont nem nevezhetjük

meg Őt, s más oldalról sok neve van. Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Milyen alapon

alkalmazzák ezeket a neveket a végtelen és felfoghatatlan Istenre? Észben kell tartani, hogy

ezek nem ember kigondolásai és nem tanúskodnak arról, hogy bepillantása volna Istennek

magába a Lényébe. Ezeket Maga Isten adta azzal a biztosítékkal, hogy az Isten Lény

kijelentésének egy részét tartalmazzák. Ez amiatt a tény miatt vált lehetségessé, hogy a világ

és annak minden kapcsolata Isten kijelentésének volt és van szánva. Mivel a Felfoghatatlan

jelentette ki Magát az Ő teremtményeinek, ezért lehetséges az ember számára elnevezni Őt a

teremtmény mintájára. Ahhoz, hogy ismertté tegye Magát az ember számára, Istennek le

kellett ereszkednie az ember szintjére, hogy hozzáigazítsa Magát a korlátozott és véges

emberi tudathoz, s hogy emberi nyelven beszéljen. Ha Isten antropomorf nevekkel való

elnevezése magában foglalja Isten korlátozását, amint ezt egyesek állítják, akkor ennek még

inkább igaznak kell lennie Istennek a teremtésben adott kijelentésére. Akkor a világ nem

kijelenti, hanem inkább elrejti Istent; akkor az ember nincs kapcsolatban Istennel, hanem csak

egy Vele szembeni antitézist alkot; s akkor be vagyunk zárva a reménytelen

agnoszticizmusba.

Abból, amit elmondtunk Isten nevéről általánosságban, az következik, hogy Isten

neveibe nemcsak azokat a közneveket tudjuk belefoglalni, melyekkel jelöljük Őt, mint

független, személyes Lényt, s amelyekkel megszólítjuk, hanem Isten attribútumait is, s azután

nemcsak az Isteni Lény attribútumait általánosságban, hanem azokat is, melyek elkülönítik a

Szentháromság egyes Személyeit. Dr. Bavinck Isten neveinek általa történő felosztását erre a

tág értelmű fogalmukra alapozza, és különbséget tesz a nomina propria (tulajdonképpeni név),

a nomina essentiala (lényegi név, vagy attribútum) és a nomina personalia (személynév,

36

például Atya, Fiú és Szentlélek) között. A jelen fejezetben az elemzést csak az első osztályra

korlátozzuk.

B. Az ószövetségi nevek és jelentésük

1. ÉL, ELOHIM ÉS ELION. A legegyszerűbb név, mellyel Istent az Ószövetség illeti,

az Él, ami valószínűleg az ul-ból származott, abban az értelemben, hogy elsőnek lenni, úrnak

lenni, vagy abban, hogy erősnek és hatalmasnak lenni. Az Elohim név (egyes számban Eloah)

valószínűleg ugyanebből a gyökérből származik, vagy az alah-ból, jelentése félelemmel

eltölteni, tehát úgy mutat Istenre, mint erős és hatalmas Valakire, vagy mint a félelem

tárgyára. A név ritkán fordul elő egyes számban a költészetet kivéve. A többes számot úgy

kell tekinteni, mint intenzívet, következésképpen a hatalom teljességének jelzésére szolgál.

Az Elion név valószínűleg az alah-ból származik, jelentése felmenni, felemeltetni, tehát úgy

írja le Istent, mint magasságos és fenséges Valakit, 1Móz14:19-20, 4Móz24:16, Ézs14:14. Ez

főleg a költészetben fordul elő. Ezek a nevek még nem nomina propria a szó szoros

értelmében, mivel ezeket bálványokra, Zsolt95:3, 96:5, az emberekre, 1Móz33:10, 2Móz7:1

és uralkodókra, Bír5:8, 2Móz21:6, 22:8-10, Zsolt82:1 is alkalmazzák.

2. ADONÁJ. Ez a név jelentésében az előzőekhez kapcsolódik. Vagy a dun (din),

vagy az adan szóból származik, mindkettő jelentése bíráskodni, uralkodni, ezzel úgy mutat

Istenre, mint mindenható Uralkodóra, Akinek minden alá van vetve, és Akihez az ember

szolgaként viszonyul. Korábban ez volt az a szokásos név, mellyel Izrael népe Istent illette.

Később ezt jórészt teljesen felváltotta a Jehova (Jahve) név. Minden eddig említett név úgy

írja le Istent, mint magasságost, a transzcendens Istent. A következő nevek viszont arra a

tényre mutatnak rá, hogy ez a felmagasztalt Lény leereszkedett az Ő teremtményeivel való

kapcsolatba.

3. SADDÁJ ÉS ÉL-SADDÁJ. A Saddáj név a shadad szóból származik, jelentése

hatalmasnak lenni, s úgy mutat Istenre, mint Akié minden hatalom mennyen és földön. Mások

azonban a shad szóból származtatják, jelentése úr. Ez egy lényeges dologban különbözik az

Elohim, a teremtés és természet Istenétől, mégpedig abban, hogy úgy szemléli Istent, mint aki

a természet minden erejét legyőzi, azaz az isteni kegyelem szolgálatába állítja. Jóllehet

kihangsúlyozza Isten nagyságát, mégsem teszi Őt a félelem és a terror tárgyává, hanem az

áldás és vigasztalás forrásává. Ezen a néven jelent meg Isten Ábrahámnak, a hívők atyjának,

2Móz6:2.

4. JAHVE ÉS JAHVE SEBAOTH. Különösen a Jahve névben, mely fokozatosan

felváltotta a korábbi neveket, jelentette ki Magát Isten a kegyelem Isteneként. Ezt mindig

Isten legszentebb és legmegkülönböztetettebb, a közölhetetlen nevének tekintették. A zsidók

babonás félelemmel tartózkodtak a használatától, mivel így olvasták a 3Móz24:16-ot: „És a ki

szidalmazza (becsmérli) az Úrnak nevét, halállal lakoljon”. Ezért a Szentírást olvasva az

Adonáj, vagy Elohim nevekkel helyettesítették, s a masszoréták, érintetlenül hagyván a

mássalhangzókat, hozzákapcsolták az egyik név, rendszerint az Adonáj magánhangzóit. A név

valódi származása és eredeti kiejtése, valamint jelentése többé-kevésbé a homályba vész.

Mózes öt könyve a hayah héber szóval köti össze, jelentése lenni, 2Móz3:13-14. Ennek az

igeszakasznak az érvényességéből kiindulva feltételezhetjük, hogy ez a név minden

valószínűség szerint az ige archaikus alakjából származik, nevezetesen a hawah szóból. Ami a

formáját illeti, tekinthető harmadik személyű elbeszélő múltnak qal és hifil igealaknak. A

legvalószínűbben azonban az előző. A jelentését a 2Móz3:13 magyarázza, melynek fordítása

„Vagyok, aki vagyok”, illetve „Leszek, aki leszek”. Így értelmezve a név Isten

37

változatlanságára utal. Azonban mégsem elsősorban az Ő lényegi Lényének

változhatatlansága szerepel itt, hanem az Ő népéhez való viszonyának változhatatlansága. A

név magában foglalja azt a biztosítékot, hogy Isten az lesz Mózes korának népéhez, ami

atyáik, Ábrahám, Izsák és Jákob számára volt. Kihangsúlyozza Isten szövetségi hűségét ez az

ő par excellence helyes neve, 2Móz15:3, Zsolt83:19, Hós12.6, Ézs42:8, tehát senki másra,

csakis Izrael Istenére használták. A név kizárólagos jellege megmutatkozik abban a tényben,

hogy soha nem használatos többes számban, vagy toldalékkal. Rövidített formái is léteznek,

különösen a Jah, és Jahu nevekben.

A Jahve nevet gyakorta megerősítették a sebaoth hozzáadásával. Origenész és

Jeromos ezt értelmező jelzőnek tekintik, mivel a Jahve nem enged meg birtokos szerkezetet.

Ez a magyarázat azonban nincs elegendően alátámasztva, és aligha szolgáltat értelmes

jelentést. Sőt, inkább nehéz megállapítani, hogy mire vonatkozik a sebaoth szó. Főleg három

vélemény uralkodik ezzel kapcsolatosan:

a. Izrael seregei. Ennek a nézetnek a helyessége jogosan megkérdőjelezhető. A

legtöbb, ennek az elképzelésnek a támogatására idézett igeszakasz nem bizonyítja ezt a

pontot, csak három közülük szolgáltat valamiféle látszatbizonyítékot, nevezetesen az

1Sám4:4, 17:45, 2Sám6:2, de az egyikük, a 2Kir19:31 inkább kedvezőtlen ennek a nézetnek a

számára. Jóllehet a sebaoth többes számban Izrael népének seregeit jelenti, a hadsereget

rendszerint egyes számban emlegetik. Ez ellentmond annak az elképzelésnek, mely öröklötten

benne foglaltatik ebben a nézetben, hogy a vizsgált névben Izrael hadseregéről van szó. Sőt,

világos, hogy a prófétáknál a „Seregek Jehovája” nem Jehovára, mint a háború Istenére

vonatkozik. S ha a név jelentése megváltozott, mi okozta a változást?

b. A csillagok. Az ég seregéről szólva a Szentírás azonban mindig egyes számot

használ, soha nem a többes számot. Sőt, míg a csillagokat az ég seregének nevezik, ezeket

soha nem hívják Isten seregének.

c. Az angyalok. Ez az értelmezés rászolgál arra, hogy előnyben részesítsük. A Jahve

sebaoth név gyakran fordul elő olyan szövegösszefüggésekben, ahol az angyalokról van szó:

1Sám4:4, 2Sám6:2, Ézs37:16, Hós12:4-5, Zsolt80:1-4, 89:6-8. Az angyalok sokszor jelennek

meg úgy, mint Isten trónját körülvevő sereg. 1Móz28:12, 32:2, Józs5:14, 1Kir22:19,

Zsolt68:18, 103:21, 143:2, Ézs6:2. Igaz, hogy ebben az esetben általában az egyes szám a

használatos, ez azonban nem komoly ellenvetés, mivel a Biblia azt is jelzi, hogy az

angyaloknak több osztálya létezett, 1Móz32:2, 5Móz33:2, Zsolt68:17. Sőt ez a magyarázat

harmóniában van a név jelentésével, melynek nincs katonai íze, hanem Istennek, mint

Királynak a dicsőségét fejezi ki, 5Móz33:2, 1Kir22:19, Zsolt24:24:10, Ézs6:3, 24:23,

Zak14:16. A Seregeknek Ura tehát az Isten, a dicsőség Királya, Akit angyalseregek vesznek

körül, s aki uralkodik mennyen és földön az Ő népének érdekében, s Aki dicsőséget kap

minden teremtményétől.

C. Az újszövetségi nevek és magyarázatuk

1. THEOS. Az Újszövetségben megtaláljuk az ószövetségi nevek ekvivalensét. Az Él,

Elohim, Elyon neveknek a Theos felel meg, ami a legáltalánosabban használt név Istenre.

Ahogyan az Elohim is, ez is vonatkozhat pogány istenekre, bár szigorúan szólva a lényegi

istenséget fejezi ki. Az Elyon fordítása Huphistos Theos, Mk5:7, Lk1:32,35,76, Csel7:48,

16:17, Zsid7:1. A Saddáj és Él-saddáj nevek fordítása Pantokrator és Theos Pantokrator,

2Kor6:18, Jel1:8, 4:8,11:17,15:3, 16:7,14. Általánosabban találjuk meg a Theos nevet

birtokos esetben, például, mint mou, sou, hemon, humon, mivel Krisztusban Isten tekinthető

38

mindegyik és minden egyes gyermeke Istenének. Az Ószövetség nemzeti eszméje helyet

készített az egyén számára a vallásban.

2. KÜRIOSZ. A Jahve nevet egyes esetekben leíró jellegű dolog változataival adják

vissza, például „az Alfa és az Omega”, „aki van, aki vala és aki eljövendő”, „a kezdet és a

vég”, „az Első és az Utolsó”, Jel1:4,8,17, 2:8, 21:6, 22:13. A többi esetben azonban az

Újszövetség a Septaguintát követi, ami az Adonáj névvel helyettesítette ezt és a Küriosz

névvel fordította, mely a kürosz, hatalom szóból származik. Ennek a névnek nem pontosan az

a jelentése, mint a Jahve névé, de úgy írja le Istent, mint Hatalmast, az Urat, a Tulajdonost, az

Uralkodót, Aki a legális hatalommal és tekintéllyel rendelkezik. Ez a név nemcsak Istenre, de

Krisztusra is használatos.

3. PATER. Gyakran mondják, hogy az Újszövetség bevezette Isten új nevét, a Páter

nevet (Atya). Ez azonban aligha van így. Az Atya nevet az Istenségre még a pogány

vallásokban is használják. Az Ószövetségben gyakran Istennek az Izraelhez való viszonya

leírására használatos, 5Móz32:6, Zsolt103:13, Ézs63:16, 64:8, Jer3:4,19, Mal1:6, 2:10, míg

Izraelt Isten fiának nevezi, 2Móz22, 5Móz14:1, 32:19, Ézs1:2, Jer31:20, Hós1:10, 11:1.

Ezekben az esetekben a név annak a speciális teokratikus viszonynak a kifejezése, melyben

Isten áll Izraellel. A kezdeményező és teremtő általános értelmében az alábbi újszövetségi

igeszakaszokban használatos: 1Kor8:6, Ef3:14, Zsid12:9, Jak1:17. Minden más helyen arra a

célra szolgál, hogy kifejezze vagy azt a speciális kapcsolatot, melyben a Szentháromság első

Személye áll Krisztussal, mint Isten Fiával, akár metafizikai, akár közvetítői értelemben, vagy

azt az erkölcsi viszonyt, melyben Isten áll minden hívővel, mint az Ő lelki gyermekeivel.

Louis Berkhof-Rendszeres teológia

Teológia

2017.07.09 20:11
IV. Isten nevei A. Isten nevei általánosságban Miközben a Biblia Isten több nevét is feljegyzi, beszél Isten nevéről egyes számban is, például az alábbi kijelentésekkel: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” (2Móz20:7); „mily felséges a te neved az egész földön” (Zsolt8:2); „A milyen...
2017.02.11 17:50
                                                  
2016.08.13 12:06
Esküszünk, vagy nem esküszünk? -Ez itt a kérdés-     „Én, pedig azt mondom néktek: teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert...
2016.07.30 09:19
Szent Lélek vagy Szent Szellem?   „Formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. (1Móz. 2:7)                   Bizonyos...
2015.11.19 15:04
                                  Angyalok és démonok Zsolt.103:20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek...
2015.04.26 12:57
A szövetség „De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;             Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.” Zsolt....
2015.04.10 20:31
Az igehirdetés elsősége   „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemeik menyillását, hogy szabadon bocsássam a...
2015.03.26 14:18
A pokol   „És ha valakinek nem találtatott beírva az élet könyvébe, a tűznek tavába...

Elérhetőség

Kárpátaljai Reformatus Presbiterianus Egyház Bogdan Hmelnickij út 52(a Magyar Konzulátussal szemben)
Beregszász
90200
0953691365 reformatuspresbiterianus@gmail.com