Esküszünk, vagy nem esküszünk?

2016.08.13 12:06

Esküszünk, vagy nem esküszünk?

-Ez itt a kérdés-

 

 

„Én, pedig azt mondom néktek: teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen egy hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé. Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”

(Máté 5: 34-37)

A fenti Igék alapján nagyon sokan (Jehova Tanúi, Anabaptisták, Katarosok, Albigensek, Kvékerek stb.) azt tanítják, hogy semmiféle esküt nem szabad tennie a keresztyén embernek. Sem valamilyen hivatalba való belépéskor, sem a bíróságon, sem máshol nem esküdhetünk, mondják egyesek. Hiszen ha esküszünk, akkor gonosz dolgot cselekszünk, ami nem kedves Istennek. Kérdés tehát: Szabad esküdni? Kedves e az eskü Istennek? Vétkezik e a keresztyén ember, ha esküszik?

1. Mit tanít a Máté 5: 34-37?

Vajon az Úr Jézus ezekkel a szavakkal elvet mindenféle esküt? Vajon tényleg tilos esküdnünk? Nos, Isten Igéje alapján azt kell mondanunk, hogy Urunk ezekben az Igékben nem vet el az esküt. Több dolog miatt is.

Először is az Úr Jézus azt mondja a Máté 5: 17- ben: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Jézus tehát sohasem került ellentmondásba a törvény és a próféták tanításával, nem mondott ellent az Ószövetségnek. Sőt egyenesen betöltötte Isten törvényét és úgy engedelmeskedett az Igének, mint senki más a világon. Az Ószövetség pedig világosan kijelenti, hogy az esküvés Isten tiszteletéhez hozzá tartozik. Az Ézsaiás 45: 23-ban azt olvassuk, Isten azt várja, hogy előtte minden térd meghajoljon és minden nyelv, rá esküdjön. A Jeremiás 12: 16-pedig azt tanítja, hogy a zsidók visszatérve a babiloni fogságból, Isten útját megtanulják, és az Úr nevére fognak esküdni. Isten tehát kijelenti, hogy az Ő nevére való esküvés igenis helyes dolog. Ha valaki ezt megteszi az Úrnak kedves dolgot cselekszik. Legalább annyira, mintha Isten előtt leborulna, vagy az Ő utain járna. Az Úr Jézus nagyon jól tudta ezt. Ő betöltötte a törvényt. Engedelmeskedett Isten szavának és nem mondott ellent neki. Ezt tette az esküvéssel kapcsolatban is. Ha az Úr Jézus elvetette volna az esküt, a Máté 5: 34-37-ben, akkor teljes ellentmondásba került volna azzal, amit a Máté 5: 17-ben kijelentett, t. i. hogy Ő betöltötte a törvényt. Már pedig ez lehetetlen. Krisztus nem kerül ellentmondásba saját magával. Ah így tenne, akkor bűnt követne el. Hiszen mi bűnösök tudunk ellentmondásokba keveredni. Egyet mondunk, de mást teszünk. Egyszer így mondunk valamit, máskor meg teljesen ellentétesen beszélünk. Igen, mi képesek vagyunk az ellentmondásra. De az Úr Jézus nem tud ilyet tenni, mert ő bűntelen. Ő bűnt nem ismert. Nem tudott vétkezni, így önmagának ellentmondani sem tudott.

Másodszor az Úr Jézus maga is használta az esküt. Amikor a halála előtti estén a nagytanács elé viszik, Kajafás azt kérdezi tőle: ”Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy é a Krisztus, az Istennek Fia?” Máté 26: 63. Az Úr Jézus igenlő választ adott erre a kérdésre. Máté 26: 64. Ez egyfajta esküvés volt. Urunk ezzel az esküvéssel kinyilvánította, Ő a Krisztus, Isten Fia. Jézus többször is használja az állítás olyan formáit, amely több mint egyszerű igen és nem. Amely már egyfajta ígéretet is jelent, ami nagyon fontos része az eskünek. Ilyen kifejezés például a „bizonnyal” szó (görögül: ámen) ami többször is szerepel Urunk érvelésében. Máté 5: 18-ban ezt olvassuk: „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta, vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” Vagy. „Bizony mondom néked: ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.” Máté 5: 26.

A Jelenések könyvében olvasunk egy angyalról, aki fölemelt kézzel Istenre esküszik. Jelenések 10: 5-6: ”És az angyal, akit láték állani a tengeren és földön, felemelé kezét az égre, és megesküvék arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a földet és a benne valókat, és a tengert és benne valókat, hogy idő többé nem lészen…” Ha tilos esküdni bármire is, akkor hogyan esküdhetett meg Isten angyala az Úr nevére? Vajon nem vétkezett volna ez az angyal, ha olyat tesz, amit Isten Igéje megtilt? De bizony vétkezett volna ez az angyal. Bizonyára Isten levetette volna a mennyből, mint az ördögöt, ha bűnös dolog lett volna az eskü. Isten ugyanis semmilyen bűnt nem tűr meg maga körül. „… nem lakhatik tenálad gonosz…” olvassuk a Zsoltárok 5: 5-ben. De Isten nem veti ki ezt az angyalt a mennyből. Miért? Mert az Úr nevére esküdni nem bűn. A Zsidók 6: 16-ban, pedig azt olvassuk: ”Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül ott az eskü.” Isten Igéje tehát itt azt mondja, hogy igenis megengedett az eskü, ha valamit más módon nem lehet megerősíteni. Az Ige alapján tehát azt mondhatjuk, hogy az eskütétel nem bűn. Sőt Istennek kedves dolog.

De hát akkor miért mondja az Úr Jézus, hogy ne esküdjél se „a földre” se „Jeruzsálemre”, se a „fejedre”? Először is azért, mert csak Isten nevére lehet esküdni. (Ézsaiás 45: 23, Jeremiás 12: 6) Másodszor meg azért mondja ezt az Úr Jézus, mert a zsidó „írásmagyarázók”, mint annyi mindent az esküvésről szóló ószövetségi törvényt is jól kitekerték. Tudták a farizeusok, hogy ha Isten nevére esküsznek, akkor végre kell hajtaniuk, amire megesküdtek. Ha ezt nem teszik, akkor az Úr megbünteti őket. Féltek, hogy megsértik a 3. parancsolatot és Isten káromlást követnek el, ha nem teljesítik esküjüket. Ezért kitalálták, hogy lehet esküdni a „fejükre”, „Jeruzsálemre”, a „földre” stb. Azt gondolták, ha ezekre a dolgokra esküsznek, akkor már nem kötelesek betartani esküjüket. Akár hamisan is esküdhetnek, úgysem bünteti meg őket Isten, mert nem az Ő nevére esküdtek. Ha egy zsidó a fejére, Jeruzsálemre, a földre esküdött, akkor mindenki tudta, hogy nem sokat ér a szava. Milyen szörnyű képmutatás? Milyen rettenetes tévelygés? Az Úr Jézust is felháborította ez a hamisság. Ha ilyen esküt akartok tenni (Jeruzsálemre, a fejetekre stb.) amit aztán nem vesztek komolyan, akkor inkább ne esküdjetek. Inkább csak igennel és nemmel válaszoljatok, mert ez az egész képmutatás a Sátántól van.

 

2. Mi az eskü?

A Westminsteri hitvallás így adja vissza az eskü fogalmát: ”A törvényes eskü része a vallásos istentiszteletnek. Abban a megfelelő időpontban, aki esküszik, ünnepélyesen segítségül hívja Istent, hogy tanúsítsa, azt, amit állít, vagy ígér, és kéri Istent, hogy őt az eskü hamis, vagy igaz voltának függvényében ítélje meg.”[1]

 

3. Mikor kell esküdni?

A. Ha másként nem lehet megerősíteni hitelünket és igazságunkat.

A Heidelbergi Káté 101 kérdés-felelete úgy fogalmaz, hogy esküdhetünk, akkor is ha, szükség „úgy követeli” és ha csak „így tarthatjuk fenn hitelünket és igazságunkat”. Ha például valaki hűtlenséggel vádol és ettől a szégyentől, nem tudod magad megóvni, mert semmilyen érvvel nem hagyja magát meggyőzni, vádló. Ekkor jó híred veszélybe kerülhet makacs rosszindulat miatt. Ilyen esetben eskü révén hivatkozhatsz Isten ítéletére. Ha a vádló semmilyen módon nem hajlandó elfogadni, amit mondasz, akkor lehet esküt tenni. A Bibliában is látunk példát arra, hogy emberek esküvel erősítették meg szavuk hitelét. Abdiás és Illés esetére gondolok. Abdiás hívő ember volt, aki Akháb udvarában szolgált. A nagy szárazság idején Akháb elküldte őt, hogy keressen az állatok számára füvet. Útközben találkozik Illéssel. Illés próféta, pedig azt mondja neki, hogy jelentse meg Akhábnak, hogy őt itt van. Abdiás azonban fél elmenni Akhábhoz, mert úgy gondolja, lehet Illést elragadja onnét az Úr Lelke. Akháb nem találja majd meg a prófétát őt, pedig megöleti, mert becsapta a királyt. Illés csak úgy tudta meggyőzni Abdiást, hogy nem megy sehova, hogy megesküszik neki: „Él az Úr, aki előtt állok: mai napon megmutatom magamat néki.” 1 Királyok 18: 15.

Ha van más mód hitelünk és igazságunk fenntartására, akkor a mi igenünk legyen igen, és ami nemünk legyen nem. Nem kell feleslegesen esküdözni.

B. Akkor is kell esküdni, ha erre a világi hatóság kötelez.

Az orvosoknak le kell tenni a hippokratészi esküt, mert erre kötelezi őket az állam. A katonáknak esküt kell tenni, mert ezt várja tőlük a vezérkar. Ha bíróságra megyünk esküt, kell tennünk, hogy csak is az igazat, a színtiszta igazat fogjuk mondani stb. Az Úr Jézus maga is eskü alatt válaszolt, amikor a nagytanács megkérdezte Ő e Isten Fia. Nehémiás, mint Izrael vezetője esküvel kötelezte a zsidókat, hogy ne házasodjanak össze a pogányokkal. (Nehémiás 13: 25)

 

Az Ige alapján elmondhatjuk, hogy az eskü Istennek kedves dolog. Sőt egyenesen Isten tiszteletének része. De ugyanakkor azt is láthattuk, hogy csak akkor lehet esküdni, ha más módon nem védhetjük meg hitelünket és igazságunkat, vagy a világi hatóság erre kötelez. Továbbá: „Aki esküszik annak komolyan kell mérlegelnie az ilyen rendkívüli cselekedetek fontosságát, és csakis azt szabad állítania, aminek igazságáról teljesen meg van győződve. Az esküt tévő személy az eskü által csak arra kötelezheti el magát, amiről hiszi, hogy jó és igazságos, és aminek elvégzésére képes és eltökélt.”[2] Ha esküdni akarunk, tegyük fel a következő kérdéseket: Vajon tényleg nincs más módja igazságom bebizonyításának? Vajon amire megesküszöm 100%-ig igaz? Vajon képes vagyok e elvégezni azt, amire megesküszöm? Az Úr nevére esküszünk. 5 Mózes 10: 20 Isten neve pedig, dicsőséges és szent név. Nem szennyezhetjük be ezt a nevet hamis esküvel és hazugsággal. Isten figyelmeztet: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki az Ő nevét hiába felveszi.” 2 Mózes 20: 7

Demeter Géza



[1] Wesminsteri Hitvallás, 22, fejezet, 1. bekezdés   Free Presbyterian Publications, Scotland, Glasgow, 2000

[2] Wesminsteri Hitvallás, 22, fejezet, 3. bekezdés   Free Presbyterian Publications, Scotland, Glasgow, 2000

 

Teológia

2017.07.09 20:11
IV. Isten nevei A. Isten nevei általánosságban Miközben a Biblia Isten több nevét is feljegyzi, beszél Isten nevéről egyes számban is, például az alábbi kijelentésekkel: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” (2Móz20:7); „mily felséges a te neved az egész földön” (Zsolt8:2); „A milyen...
2017.02.11 17:50
                                                  
2016.08.13 12:06
Esküszünk, vagy nem esküszünk? -Ez itt a kérdés-     „Én, pedig azt mondom néktek: teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert...
2016.07.30 09:19
Szent Lélek vagy Szent Szellem?   „Formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. (1Móz. 2:7)                   Bizonyos...
2015.11.19 15:04
                                  Angyalok és démonok Zsolt.103:20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek...
2015.04.26 12:57
A szövetség „De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;             Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.” Zsolt....
2015.04.10 20:31
Az igehirdetés elsősége   „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemeik menyillását, hogy szabadon bocsássam a...
2015.03.26 14:18
A pokol   „És ha valakinek nem találtatott beírva az élet könyvébe, a tűznek tavába...

Elérhetőség

Kárpátaljai Reformatus Presbiterianus Egyház Bogdan Hmelnickij út 52(a Magyar Konzulátussal szemben)
Beregszász
90200
0953691365 reformatuspresbiterianus@gmail.com