„Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.”
Máté 5: 4
Amikor Isten megteremtette a világot azt olvassuk, hogy: „…látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.(1Mózes1:31) Nem volt bűn, halál, betegség és sírás sem volt. Az ember azonban elbukott. Isten, pedig megátkozta a világot és az emberek megtapasztalták a szenvedést, betegségeket, halált, bánatot és a sírást is. A sírás nem túl jó dolog mondják az emberek. Ha a kedves olvasókat megkérdezném, hogy szeret e sírni, vagy jó e a sírás, bizonyára mindkét kérdésre nemmel felelne. Jézus Krisztus mégis azt mondja: „Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5:4) Milyen sírás az, amely vigasztalást hoz és boldogsághoz vezet? Természetesen a bűneink feletti sírás, ami Isten áldását és vigaszát vonja maga után.
1. Sírjunk a bűneink felett. Sajnos nagyon sok szomorú ember van a világon. Sok fiatal és idős ember érzi úgy, hogy ő a legnyomorultabb, legelveszettebb a világon. Minden rossz dolog csak vele történik meg. Nem teszi boldoggá sem a pénz, sem a család, sem a szerelem, sem az ifjúság és semmi egyéb sem. Ez, pedig azért van így mert „nincs békesség… az istenteleneknek!”(Ézsaiás 48:22) Ha kilátástalan az ember élete akkor ez azért van így, mert nem békült meg a szent Istennel, mert még nem rakta le bűneit Krisztus elé!
Neked van boldogságod? Úgy érzed, hogy te vagy a világon a legnyomorultabb? Kilátástalan az életed? Úgy gondolod nincs vigasztalás a számodra? Akkor ez annak a jele, hogy nincs igazi békességed, Isten nélkül élsz, meg kellene békülnöd az Úrral. A Zsoltárok 32:4-ben ezt olvassuk: „Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében.” A zsoltáros azt mondja, amíg Isten haragja ránehezedett a bűnei miatt, nem volt békessége, nem volt nyugalma. Úgy elment az ereje, mintha a nyári hőségben lenne. Nyáron a kánikulában az ember úgy érzi, még ereje is elmegy. Bárhogy frissítse magát, használhat bármilyen légkondicionálót, mégsem lesz ereje a tűző nap miatt. Ugyan ez a helyzet a bűnnel is. Hiába próbálsz boldogságot keresni a földi örömökben, szenvedélyekben, pénzben, családban stb. Mégis úgy érzed az életed nem ér semmit. Nincs még egy olyan nyomorult ember, mint te. Mindez azért van mert, még nem szomorkodtál, sírtál a bűneid felett és nem békültél meg Istennel Krisztus által.
A 32. Zsoltár így folytatódik tovább: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét”.(Zsoltárok 32:5)A zsoltáros miután Isten haragját tapasztalta az ő bűnei miatt bevallotta bűneit Istennek. Sírt bűnei felett. Dávid a zsoltár írója annyira szomorú volt, hogy három napig nem evett. Bánkódott bűnei miatt melyekkel Istent megsértette. Beismerte vétkét Isten előtt. Nem takargatta bűneit, nem mentegette magát. Beismerte vétkeit és bocsánatot kért az Úrtól. Mi lett ennek a következménye? Isten megbocsátott neki. Elvette róla bűnei terhét. Békessége lett, helyreállt a kapcsolata az Úrral. Csak akkor leszel boldog, ha te is úgy cselekszel, mint Dávid, bevallod hamisságod az Úrnak. Ha bánkódsz a bűneid felett akkor boldog leszel, hiszen: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1János1:9) Ha megvallod a vétkeidet és bánkódsz miattuk Isten megbocsát neked. Már nem terhel téged haragjával, és ezért boldog leszel. Isten Krisztust, az Ő Fiát megsebesítette a bűneinkért és megrontotta a mi vétkeinkét. Az Ő sebei által gyógyultunk meg. (Ézsaiás 53:5). Ha te leteszed bűneidet az Úr elé Isten, Krisztus áldozatáért veled is megbékül.
Mégis milyen kell legyen a bűnbánatunk? Merül fel a kérdés. Részletes és személyes, válaszolhatnék röviden. Amikor Dávid megvallja vétkét Istennek azt mondja: „…bűnömet el nem fedeztem.”(Zsoltárok 32:5). Nem úgy tett, mint az első ember pár, amikor vétkezett. Isten számon kérte őket és ők mentegették magukat. Ádám azt mondta: „Az asszony, a kit mellém adtál…(1Mózes 3:13) Éva azt mondta: „A kígyó ámított el engem…”(1Mózes 3:13) Áthárították másokra a felelősséget és nem tartottak bűnbánatot. Sok ember tesz ugyanígy, amikor szembeállítják bűneivel. „Tudom, hogy nem kellet, volna pletykálkodnom, de hát olyan kíváncsi a természetem.” „Tudom, hogy rossz társaság van a diszkóban, de hát egyszer élünk.” „Tudom, hogy a dohányzás tönkreteszi az egészségem, de hát ettől leszek igazán nagyfiú vagy nagylány.” „Nem tehetek róla rosszak voltak a családi körülményeim.” „Azért tettem, mert rossz a világ amiben élünk” stb. Az ilyen mentegetőzés inkább menekülés a felelősség alól, mintsem bűnvallás.
Dávid azt mondja bűnömet el nem fedeztem (Zsoltárok 32:5) Isten előtt kitárta az összes bűnét ahelyett, hogy védte volna magát, nem szépítette a helyzetet. (Isten előtt ez amúgy is felesleges, hiszen ő mindent tud.) Csak és kizárólag magát tette felelőssé bűneiért és mindent bevallott Istennek. Az Úr pedig megszabadította őt a bűn terhétől. (Zsoltárok 32:5) Te szeretnél megszabadulni a bűneidtől? Szeretnéd e ha Isten megbocsátaná a vétkeidet? Akkor bánkódnod kell bűneid felett és meg kell vallanod azokat az Istennek. Ő pedig hű és igaz, hogy megbocsásson neked és megtisztítson téged minden bűntől.
2. Miért kell sírnunk bűneink felett?
A. Először is azért, mert a bűneink miatt veszítjük el Isten közelségét. A Biblia Istent egy szent Istennek mutatja be. (Ézsaiás 6:3). A szent szó, pedig azt jelenti, hogy valamitől elkülönülve lenni, valamitől távol állni, Isten teljesen el van különülve a bűntől. Távol áll a bűntől. Így természetesen attól is, aki vétkezik ellene, és bűnben van. Ezt még az is megtapasztalhatja, aki az Úr gyermeke. Dávid azt mondja a 32. Zsoltárban, hogy Isten keze ránehezedett (Zsolt. 32:4). De ez nemcsak Dáviddal történhet meg hanem veled is. Abban láthatod Isten eltávolodását tőled, hogy akármibe fogsz semmi-sem sikerül. Nem tudsz elég türelmes lenni másokkal. Nem szól hozzád az Ige. Nem tudsz imádkozni. A hívő ember ilyenkor meg kell vizsgálja magát, vajon vétkezett e Isten ellen, és nem e az ő bűnei miatt van tőle távol Isten. Az Énekek Éneke 5:6-ban azt olvassuk, hogy a menyasszony a vőlegény eltávozása miatt nagyon szomorú volt. A mi mennyei Vőlegényünk Krisztus közelségét is elveszíthetjük. Sokszor azért történik ez meg, mert nem tartunk önvizsgálatot és bűnbánatot. A mi bűneink választanak el minket az Úrtól. Ezért valld meg bűneidet és Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneidet és megtisztítson téged minden hamisságtól.(1János 1:9)
B. Másodszor azért kell bűnbánatot tartanunk, mert az igazi bűnbánat megtérést, változást hoz az ember életébe. Ameddig az ember nem teszi bűneit Isten elé addig, nem fog megtérni, megváltozni. Addig ameddig mentegeted magad és így szólsz: „bűnös vagyok, de…” addig soha sem fogsz megváltozni, megtérni. Dávid bevallotta bűnét az Úrnak és megtért a paráznaság bűnéből. Többé soha nem követte el ezt a bűnt. Csak az igaz bűnbánat hoz megbánhatatlan megtérést. Csak az igaz bűnbánat hoz valódi és tartós változást az életedben.
C. Harmadszor azért, kell bűnbánatot tartanunk, mert ha ezt nem tesszük, meg soha-sem leszünk boldogok. Ha nem bánkódsz a bűneid felett Isten haragja rajta marad az életeden. Ellankad az életerőd és semmi sem fog örömöt hozni a számodra.(Zsolt. 32:4) Sőt ha soha nem tartasz bűnbánatot, akkor az örökkévalóságban, örökké fogsz kínoztatni vétkeid miatt. (Jelenések 21:8) Szeretnéd ezt elkerülni? Szeretnél e menybe jutni? Akkor gyere bűnbánattal elé és Ő Krisztus érdeméért, elveszi rólad bűneid terhét.
Demeter Géza