El lehet e veszíteni az üdvösségünket?
Sok keresztyén könyv, igehirdető tanítja azt, hogy az üdvösség elveszíthető. Ez felfogás logikus következménye annak, hogy az ember kezében van az üdvösség. Mivel az ember bűnös és bármikor eleshet, nem tarthatja meg üdvösségét sem. Felmerül tehát e kérdés: Vajon az ember elveszítheti e üdvösségét?
Az első nagyon fontos dolog, hogy az ember üdvössége Istentől függ. Isten akarata pedig nem változik. Ha az Úr akarata, hogy valaki megtérjen az meg is tér és eljut a dicsőségre. Lássunk erre néhány bizonyítékot.
Pál apostol ezt írja az Efézus 1:6-ban: ”Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi majd a Krisztus Jézus napjáig”. Isten a jó dolognak (hitnek, üdvösségnek) a kezdeményezője, nem pedig az emberi akarat. Aztán azt olvassuk, hogy „elvégzi majd…” A görögben ez a kifejezés folyamatos módban van. Ezzel azt mondja az Ige, hogy Isten egész életünkön át végzi bennünk a jó dolgot, míg eljutunk Krisztus napjára. Nem áll le az ember üdvössége egy pillanatra sem, hanem eljut a dicsőségre. Miért? Mert az Úr a kezdeményezője.
Jézus azt mondja a János 6: 39-ben:” Az pedig az Atya akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.” Miről is olvasunk itt? Arról, hogy akiket az Atya Krisztusnak adott azokat ő elveszítette? Kiestek a kegyelemből? Netalán elveszítették a hitüket? Nem. Isten Igéje azt mondja, hogy akiket Isten Krisztusnak adott azokat, Ő feltámasztja az utolsó napon, azok nem vesznek el. Miért? Mert az üdvösség nem a hívő ember kezében van, hanem Krisztus kezében.
A János 10: 27-28-ban ezt mondja az Ige: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem. És én örök életet adok nékik és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” Ki eshetnek e a jó pásztor kezéből a juhok? Nem. Az Ige világosan fogalmaz, a juhok soha örökké el nem vesznek.
Pál apostol így tesz bizonyságot a hívő ember állhatatosságáról: „ Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény, nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”(Róma 8:38-39)
Az 1 Péter 1: 4-5-ben olvassuk a következőket: ”Romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra. Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” Péter apostol arról tesz bizonyságot, hogy milyen biztos az üdvösségünk. Sokan úgy gondolják, hogy ők túl gyengék ahhoz, hogy megmaradjanak Jézus Krisztus mellett. Ez így is van. Az ember képtelen megtartani az üdvösségét. De Péter apostol ebben az igeszakaszban azt mondja, hogy Isten hatalma őriz az üdvösségre. A kérdés tehát az, hogy: vajon legyőzheti e valaki, vagy valami Isten hatalmát, erejét? Lássunk erre egy példát. A Mózes 2. Könyvében arról olvasunk, hogy Isten hatalma megszabadította a zsidó népet a fáraó kezéből. A fáraó le tudta e győzni Isten hatalmát? Szembe tudott e szállni a mindenható erejével? Nem. Ha valakit Isten hatalma, ereje őriz az üdvösségre, azt senki és semmi nem szakíthatja el a dicsőségtől, amelyet Isten készített neki.
Az Efézus 1:13-14 ezt mondja: ”Akiben ti is minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességnek evangéliumát, amelynek hittetek is megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, aki záloga a mi örökségünknek, Isten tulajdon népének megváltására, az Ő dicsőségének magasztalására.” Pál apostol azt mondja, hogy a hívőket Isten Lelke megpecsételte az üdvösségre. Az Újszövetség korában, ha valamire pecsétet tettek, az jelezte annak a dolognak az eredetiségét, illetve hogy az adott tárgy, dolog valakinek a védelme alatt áll. Így volt ez például Jézus sírjával is, amire a rómaiak tették rá pecsétűket. Ez azt jelentette, hogy Krisztus halála valóban hiteles volt illetve, hogy Jézus sírja a rómaiak védelme alatt áll. Ugyanígy a keresztyén ember üdvösségén a Szent Lélek pecsétje van, ami azt jelenti, hogy az ő üdvössége hiteles és az Úr védelme alatt van. A Szent Lélek garantálja, hogy azok, akik Krisztuséi soha nem veszítsék el üdvösségüket.
„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketeket mind testeteket feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus eljövetelére.” 1 Thesszalonika 5:23-24. Pál apostol azt mondja, a thesszalonikai hívőknek, hogy Isten megőrzi a testüket, lelküket Krisztus eljöveteléig, a dicsőségig. Miért? Mert Isten hűséges és megcselekszi azt, amit mond és ígér.
Azok, akik elvetik hívők állhatatosságának tanát, azt hozzák fel ellenérvnek, hogy ez a tanítás kényelmessé és erkölcstelenné teszi a hívőket. Azt mondják, ha valaki rájön arra, hogy őt Isten úgy is üdvözíteni fogja, akkor élhet léha istentelen életet, mert Isten úgy is menybe juttatja. Vajon tényleg így van ez? Ha valaki rájön arra, hogy biztos az üdvössége akkor lazává válik? Nem. Pál apostol elmondja, hogy őt sem, jelenvalók sem eljövendők nem szakíthatják el Krisztustól. Mire viszi Pált ez a tudat? Lelki lazaságra? Nem, sőt Krisztus hirdetésére, arra hogy még jobban megöldökölje bűneit. Ő volt az az apostol, aki bejárta az akkor ismert világot és szinte mindenhol prédikált Jézusról. Ha valaki az Úr gyermeke lesz és megérti, hogy biztos az üdvössége, akkor tudja, hogy felelős azért, hogy hogyan él, mert Isten azt mondja: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat.”(Zsidók 12: 14) Ha valaki nem él Istennek tetsző keresztyén életet és nem terem az élete megtéréshez illő gyümölcsöket az soha-sem volt Krisztusé. (Máté 13:23)
Demeter Géza.
