Figyelmeztetés munkamániásoknak
Engedjétek meg, hogy személyesen beszéljek egyolyan bűnömről, amely régóta nyomorítja meg az életemet: a kegyelmi eszközök használatának elhanyagolásáról a családi életünkben, és arról, hogyan áldozom fel mindezt hivatásom oltárán.
Az én szakmámban megszokott dolog, hogy hosszú órákon keresztül kell dolgozni azért, hogy egy megadott határidőn belül be lehessen fejezni a feladatokat, sőt gyakran az is előfordul, hogy több határidő átfedi egymást. Mivel nem kemény fizikai munkát végzek‒ aminek súlyára sajgó tagjaim is gyorsan emlékeztetnének ‒, ezért könnyű annyira belegabalyodnom, hogy gyakran már csak azt veszem észre, hogy egy egész évet eltöltöttem azzal, hogy hosszú órákon keresztül csak dolgoztam, s közben elhanyagoltam Isten által rendelt legfontosabb kötelezettségeimet: az imádságot, elmélkedést, igetanulást és igetanulmányozást, feleségem és gyermekeim lelki vezetését, nehézségeik és erőtlenségeik megismerését, mindennapi küzdelmeik közös hordozását.
Isten az ő igéjében világossá tette számunkra azokat az eszközöket, amelyekkel élnünk kell, ha szerinte való lelki gyümölcsöket akarunk látni családjainkban. Gondoljuk át alaposan, mit mondPál a lelkész Timóteusnak az 1 Tim 4,13‒16-ban: „Amíg megérkezem, legyen gondod a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófétálás által, a vének kézrátételével kaptál. Ezekre legyen gondod, ezekkel foglalkozz, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Vigyázz magadra és a tanításra, maradj meg azokban, mert ha ezt teszed, magadat is, és hallgatóidat is megmented.”
Természetesen hibát követnénk el,ha mindezeket általánosan, minden édesapára érvényesnek tartanánk, hiszen a legtöbb apa nem lelkész is egyben. De megfontolandó, hogy az ige tanítása szerint léteznek Isten által rendelt eszközök, amelyek által az Úr megment bennünket, s megmenti a mi„hallgatóinkat” is. Ezek az eszközök pedig a felolvasás, intés, tanítás és az írásokban való elmélyedés.
Elhanyagolhatja-e egy apaa kegyelmi eszközökkel való élést anélkül, hogy családja ennek ne lássa hatalmas kárát? Nem csóváljuk-e a fejünket, ha azt látjuk, hogy egyes lelkészek pontosan ezt teszik, és ezáltal nyájuk védtelenné válika farkasok támadásaival szemben? Az édesapáknak‒ a lelkipásztorokhoz hasonlóan ‒ szorgalmas odaszánással kell élniük a kegyelmi eszközökkel, ha Isten ‒és nem a világ ‒ gyümölcseit kívánják látni a maguk és acsaládjuk életében.
Ne gondold azt, hogy elég, ha hetente pár órára elviszed a családodat gyülekezetbe, aztán pedig otthon megfeledkezhetsz a megszentelődés eszközeiről!Ahogy azok a lelkészek, akik elhanyagolják a kegyelmi eszközökkel való élést a közösségükben, tönkreteszik a nyájat, úgy azok az apák is, akik félvállról veszik családjuk lelki nevelését, tönkreteszik gyermekeiket. Sőt, még ennél nagyobb kárt is okozhatnak: megtanítják nekik a képmutatást, hogy a keresztyén hit abból áll, hogy nyilvános erkölcsi kötelezettségeinknek eleget teszünk, deemellett személyes szentségünket nyugodtan elhanyagolhatjuk. Kedves édesapa, jobb lenne, ha pogány lennél, minthogy ilyen módon meggyalázd Krisztus evangéliumát!
Miután évekig elhanyagoltam e fontos feladatomat, nyomasztó volt a bűntudat. De Dávid gyönyörű szavai megvigasztaltak:„Könyörülj rajtam, Istenem, a te kegyelmességed szerint, nagy irgalmasságod szerint töröld el bűneimet! Moss ki egészen álnokságomból, és vétkeimből tisztíts meg engem!” (Zsolt 51,3‒4)
Bár lehet, hogy nagyon is jól tudjuk, hogy ő valóban meg fog tisztítani bennünket, és segíteni fog abban, hogybetöltsüklelki elhivatásunkat, mivel megígérte, hogy„Akármit kértek majd az én nevemben, megteszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban”(Jn 14,13), a bűntudat és az esetleges következmények súlya mégis kínzó lehet.De tegyük fel a kérdést: vajon a mi mindenható Urunk nem adja meg a megtérő bűnösöknek azt a gyümölcsöt, amit már régóta szeretne látni az övéi életében? Természetesen megadja. Ezek az őtetszése szerint való dolgok, ezért biztosan meg fogja adni azokat, ha hozzá kiáltunk.
Még ezek után is mondhatod: „Nem tudom erre kérni az Urat. Már olyan hosszú ideje vétkezem ellene, hogy nem tudok hinni a változásban.” Bűnös testvérem, emlékezz Krisztus szavaira: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”(Mk 2,17) Ő megadja azt, amit kívánsz:„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg!” (Zsolt 51,19)
Szeretett munkamániás testvérem! Felszólítalak arra, hogy ha vágysz Isten áldásaira, amelyeket a kegyelmi eszközök által ígért, ne késlekedj rendet tenni az életedben, és kiszabadítani magadat e világ dolgaiból, amelyek olyan könnyen túl elfoglalttá és fáradttá tesznek ahhoz, hogy élj ezekkel! Nem azt javasolom, hogy ne dolgozz keményen ‒ távol álljon tőlem! Csak azt javasolom, hogy vizsgáld meg a szíved: vajon nem lehetséges-e, hogy elkötelezettségeid bálvánnyá váltak az életedben, ha úgy döntöttél, hogy szakmai elhivatásodat előnyben részesíted lelki elhivatásoddal szemben? Ha ez a helyzet, akkor felszólítalak a megtérésre.
Találd meg nyugalmadat a Megváltóban, és lelkiismereted legyen újra tiszta Isten előtt! Az öröm, béke és igazság gyümölcse, amelyet az Úr örömest megad neked, messze túl fogja szárnyalni az élet mulandó értékeit. Örvendezz benne, hívd Jézust a szívedbe, hogy „veled vacsorázzon”, hiszen ez az ő akarata, hogy a ti életetekben is valósággá váljon Pál imádsága: „Krisztus lakjon hit által a szívetekben a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy képesek legyetek megérteni minden szenttel együtt, hogy mi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység, és megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy így beteljesedjetek az Isten egész teljességéig.” (Ef 3,17‒19)
Forrás: https://www.desiringgod.org/articles/an-admonition-to-workaholics
Fordította: Incze Andrea