Hogyan ünnepeljük meg az Úr napját?
„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban…”(Ézsaiás 58: 13-14/a)
Egyszer egy asztalos mesélte el a következő dolgot. Megkérték, hogy cseréljen ki egy ablakot egy házban. Külsőre a kicserélendő ablak nagyon szépnek tűnt. Le volt festve. A kereten sem repedés sem szú nyoma nem volt látható. De amikor az asztalos közelebbről megvizsgálta az ablakot rájött, hogy mindez csak látszat. Az ablakot csak a festék tartotta össze. Valójában olyan korhadt volt a festék alatt, hogy még egy nagyobb tűvel is át lehetett volna szúrni az ablak keretét. Sajnos sokszor ez a helyzet a mi lelki életünkkel is. Külsőleg úgy tűnik, minden rendben van vele. De ha Isten megvizsgálja, közelebbről kiderül, hogy semmi sincs rendben. Csak a kegyelem látszata van meg és annak erejét megtagadjuk. (2 Timóteus 3:5) Ez igaz sokszor az Úr napjához a megünneplésére is. Csak külsőleg (különféle munkák szüneteltetése, gépies részvétel az alkalmakon) állhatatos a viszonyunk az Úr napjához, és ez nem kedves Istennek. Hiszen így az életünk formálissá, felületessé válik. Sajnos a farizeusok is így tisztelték az Urat. Szombat napján volt egy millió féle szabályuk, tilalmuk, amiket gépiesen betartottak. Sajnos azonban, soha sem épültek lelkileg az Úr napján. Ezért merül fel a kérdés: hogyan ünnepeljük az Úr napját? Mi az, amit megtehetünk és mi az, amit nem? Mitől válik, lelkivé a mi viszonyulásunk az Úr napjához? Ezekre a kérdésekre keresünk választ az Ige alapján.
1. Meg kell tartanunk az Úr napját szent módon. A szent szó jelentése az, hogy különleges, amit Isten az általános dolgoktól saját céljára, félretett. Az Úr napjára alkalmazva ezt azt jelenti, hogy egy napot testi-lelki felfrissülésre Isten számára kell félre tegyünk. Tehát a keresztyén emberek az Úr napján istentiszteletre kell összegyűljenek és testileg is meg kell pihenjenek. Az Ószövetségben a hívők az Úr napján mutatták be áldozataikat és mentek fel a templomba, gyűltek össze a zsinagógákban. Sőt házanként is összegyűltek a családok közös istentiszteletre. Az Újszövetség korában csupán a nap változott meg t.i. a hét első napján ünnepelték meg az Úr napját. A lényeg azonban ugyanaz maradt t.i. ezt a napot Istennek szánták oda a hívők. A Zsidók 10: 19-25-ben ezt olvassuk: „Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, És lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől, És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett, És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” Figyeljük meg mit mond az Ige! Járuljunk Krisztushoz igaz szívvel. Tartsunk bűnbánatot, mielőtt az Úrhoz járulunk. Ha valakivel volt a hét folyamán vitánk, konfliktusunk, akkor először béküljünk meg az illetővel és csak úgy vigyük az áldozatunkat Isten elé. (Máté 5:23-24) Egymást kölcsönösen buzdítsuk a jócselekedetekre. Bátorítsuk egymást. Mindnyájunknak szükségünk van ezekre az áldásokra. Szükségünk van a közös istentiszteletre, másokkal való beszélgetésre, hiszen akik részt vesznek az alkalmon közösségben vannak egymással. Aztán az Úr napján még több időnk és lehetősünk van arra, hogy hitetlen embereket meglátogassunk és bizonyságot tegyünk nekik az evangéliumról. Vajon te így használod e a te idődet az Úr napján? Készülsz e erre a napra? Tartasz e önvizsgálatot? Részt veszel e az istentiszteleten? Elkülöníted e idődet Isten tiszteletére? Ha pedig részt veszel az alkalmon, figyelsz e az Igére? Beszélgetsz a testvérekkel, keresőkkel, akik részt vesznek az alkalmon? Építed e testvéreidet? Teszel e bizonyságot az evangéliumról az Úr napján? Ha ezt a napot nem teszed félre Istennek különleges célra, ne csodáld, hogy nincs Isten áldása a napodon.
2. Tartsuk meg az Úr napját örömteli módon. Nicolas Ferrar mondta egyszer: „Isten megáldotta és megszentelte ezt a napot. A kettőnek együtt kell járnia.” A Zsoltárok 100:2-ben ezt olvassuk: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal…” Miért? „Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!”(Zsoltárok 100:5) Istenben azért kell örülnünk, mert Ő kegyelmet adott nekünk Krisztusban, aki meghalt a mi bűneinkért. Harmadnap feltámadott, legyőzte a halált. Erre emlékezünk az Úr napján. Milyen csodálatos hír nemde? Nem kell elvesznünk a bűn miatt! Isten Jézusban kegyelmet adott. Ez egy örök kegyelem, amit 2000 éve tapasztalhatunk. Nem kéne ennek örömmel eltölteni bennünket? Nem kéne örömmel mennünk az Úr napjára? De bizony, igen. Sajnos azonban ennek pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Számos keresztyén nem örvendezve megy az Úr napjára. Sokszor megyünk az Úr napjára úgy, mintha fogorvoshoz mennénk, vagy temetésre, vagy mintha valamilyen operációra készülnénk, vagy mintha most tudatnánk velünk, hogy halálos betegek lettünk. Pál apostol szavaival élve, nem kellene ennek így lennie. Inkább Istenben kéne örvendenünk és emlékeznünk arra, miért is ünnepeljük az Úr napját. Egyébként hol kapunk örömet, ha nem Jézus lábainál? A világban? A munkában? A tanulásban? A hétköznapi teendőkben? Nem. Igazából az Úr Jézussal való közösség ad örömöt a keresztyén embernek, amire az Úr napján különleges lehetőségünk van. A Filippi 4:12-13 azt mondja: ”Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” Honnan van erőnk mindenre? Honnan van örömünk? Krisztustól, aki minket megerősít.
3. Tartsuk meg az Úr napját őszintén. Az Úr napján részt veszünk a közös istentiszteleten. Beszélgetünk másokkal és ezáltal lelki, értelmi és érzelmi pihenésben részesülünk. Nem szükséges meghatároznunk, hogy milyen munkát végezhetünk az Úr napján és milyet ne végezzünk. Nem kell 1500 szabály, mint a farizeusoknak. Egyszerűen legyünk őszinték magunkhoz. Ami a munkánk (tanulás, gyári munka, tanítás, házi munka, kerti munka stb.) hét közben attól az Úr napján meg kell tartóztassuk magunkat. Persze vannak tevékenységek, amik a megnyugvást, felüdülést szolgálják ezeket is végezhetjük (pl. kirándulás, pihenés, egy kis alvás, ha az ember mondjuk egész héten 12 órát dolgozott stb.) Sajnos keresztyének között is vannak félreértések a kikapcsolódással kapcsolatban. Egyes igehirdetők ugyanis az Ézsaiás 58:13-ban szereplő kifejezést: „nem űzöd kedvtelésedet szent napomon…” úgy magyarázzák, hogy az Úr napján tilos mindennemű kikapcsolódás. J. Pipa mondja ezzel kapcsolatban: „a saját élvezetünkre végzett dolgok azok, melyeket szeretünk csinálni…amikor ezeket tesszük az Úr napján, akkor megszentségtelenítjük azt.” Az Ézsaiás 58:13-ban lévő kedvtelés kifejezést önfejű, önző kikapcsolódásnak is lehet fordítani. Isten nem ítéli el, hogy valamilyen módon megnyugodjunk, megpihenjünk. Inkább azt akarja, hogy minden gondolatot ejtsünk foglyul Krisztusnak (2 Kor.10:5) Rendeld alá Istennek a gondolataidat kikapcsolódásodat és akkor az Úr meg fogja áldani a pihenésedet. Chantry egy híres Ige magyarázó mondja a következőket: „A törvényeskedő és farizeusi gondolkodásúak azt képzelik, ha ők nem tudják a kocogást összeegyeztetni a nyugalom napját a megszenteléssel, akkor ezt más se tegye. Így jönnek létre az emberkéz által alkotott szokások és így kezdődnek a zsarnoki hagyományok.” Persze a pihenéssel kapcsolatban fel kell tennünk magunknak pár kérdést. Vajon tényleg felfrissülök, vagy még jobban kifáradok ettől a pihenéstől? A versenyszellem összeegyeztethető e a nyugalom napjával? Ez a pihenés ütközik e az istentisztelet időpontjával vagy egyéb szolgálatommal? Ennek a tevékenységnek a végzése által megdicsőül e Isten? Ha valóban pozitív és lelki válaszokat tudunk, adni ezekre a kérdésekre igenis pihenhetünk ilyen módon az Úr napján.
4. Tartsuk meg az Úr napját alázatosan. Sajnos a keresztyének nagy része lelki problémák miatt nem tartja meg az Úr napját. Azt mondják: ”Ó nem olyan nagydolog az Úr napja. Nem kell vele foglalkozni. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni.” Az ő lázadó bűnös szívük miatt gondolják ezt, ami mindig ellenáll annak, amit Isten kér tőlünk. De akik meg akarják ünnepelni az Úr napját sokszor azok is fáradtan, esetleg késve, ünneplik meg az Úr napját. Nem készítik fel magukat az Úr napjára. Alig várják, hogy túl legyenek az istentiszteleten, sőt az egész napon. De vajon nem kéne minden indulatot, gondolatot alávetni Istennek? De igen. Még egy futballrajongó is sokat készül a kedvenc mérkőzésére. Megvásárolja a jegyét a meccsre előre. Előre megtudja a meccs időpontját. Úgy rendezi az időbeosztását, hogy részt tudjon venni a mérkőzésen. Jól kipiheni magát, hogy tudjon figyelni és szurkolni kedvenc csapatának. Mennyi mindent megtesz egy ilyen ember azért, hogy csapatát láthassa, és annak szurkoljon. A keresztyén ember pedig a Királyok Királyával találkozik az Úr napján. Nem érdemelne Ő legalább ilyen alázatot és felkészülést? De, igen. Az Ézsaiás 56: 4-7 ezt mondja: „Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megőrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban [élő név;] örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész; És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!”Nem úgy lehet nevet szerezni, hogy megdolgozunk érte, hanem, ha alázatosan azt választjuk, ami kedves Istennek. Felkészülünk az Úr napjára. Kipihenjük magunkat. Imádkozunk azért, hogy Isten adjon figyelmet az igehirdetésen. Éhező és szomjazó szívvel megyünk az alkalomra. Ha ilyen alázattal megyünk az Úrhoz, akkor valóban helyesen ünnepeljük meg az Úr napját. Isten neve pedig megdicsőül.
Demeter Géza
