Ki a keresztyén?

                                        Ki a keresztyén?

A keresztény szó háromszor szerepel az Újszövetségben (Apostolok Cselekedetei 11:26; 26:28; 1 Péter 4:16), és szó szerint azt jelenti: “krisztusi”. Jézus Krisztus követőit először Antiókhiában hívták keresztényeknek (Apostolok Cselekedetei 11:26), mert úgy viselkedtek és beszéltek, mint Krisztus.

Eredetileg a hitetlen antiókhiaiak gúnynévként használták ezt a szót, hogy nevetségessé tegyék a keresztényeket. Azt is jelenti, hogy “Krisztus pártjába tartozó”, vagy “Krisztus követője”

Sajnos az idők folyamán a “keresztény” szó sokat veszített a jelentőségéből, és általában ma már a vallásos, vagy erkölcsös emberekre használják, nem pedig Jézus Krisztus újjászületett követőire.

Jakab 2,17-18,  26  1Péter 4, 1-19

Kedves testvérek, megmondom őszintén azért kezdtem ezzel a témával mélyebben foglalkozni,mert volt egy beszélgetésem egy másik keresztyén testvéremmel erről a témáról, hogy Ő kit lát, vagy kit gondol keresztyénnek,és hogy én is kit látok és gondolok keresztyénnek. Ő kifejtette a saját álláspontját,hogy nem szabad ítélkeznünk mások felett,tehát a klasszikus ige,

(a kontextusban ez a képmutató ítélkezésről szól mint tudjuk) én pedig kifejtettem a saját véleményemet arról,hogy szerintem ki is a keresztyén vagy kit lehet annak nevezni pár szóval! Viszont annyira megragadott ez a téma, hogy érdekelt, mit is tanít erről nekünk Isten szent és tévedhetetlen igéje, hiszen mégiscsak érdemes tudni, kinek is van igaza ebben a témában.

Én úgy gondolom,hogy a Biblia útmutatása alapján ki tudjuk azt szűrni az emberek cselekedeteiből, viselkedéséből, hogy ki is valóban keresztyén,legalább is emberi mércével mérve, és ki szeretne azzá válni,hiszen sok a kereső is mint tudjuk. Ki is az az ember vagy emberek, akik komolyan veszik a Szentírás tanítását, és alkalmazni is próbálják ezeket a tanításokat az életükben. Hiszen egy dolog tudni valamit, a másik dolog pedig megélni ugyan azt.

A mai világban igen felkapottá vált különböző körökben a "Krisztus az én Megváltóm"- rendszeres használata. Sokan vannak,még keresztyének között is, akik úgy gondolják, hogy aki Krisztusról beszél,vagy Krisztusról tesz szájjal tanúbizonyságot az mindegy melyik felekezetnek is tagja, akkor is testvérünk az Úrban. Lehet az római vagy görög katolikus, református, Hit gyülis, vagy magát karizmatikusnak valló,sőt.....mindegy kicsoda és honnét is jött...hiszen Krisztus az aki összeköt minket..... Úgy igazából ennek a kijelentésnek én sem szeretnék ellent mondani, hiszen a szívek vizsgálója maga az Úr..de....:

De érdemes minden esetben azt a személyt akit Krisztusban testvérünknek tekintünk, az ige fényében megvizsgálni, tehát hogyan is él, milyen gyümölcsöket terem, kit is ért ő Krisztus alatt, mennyire tartja fontosnak a Biblia olvasását, és mennyire tekintély a Szentírás az ő életében. Ugyanis ha ezeket betartjuk, sok furcsaságtól és kényelmetlen helyzettől vagy esetleg csalódásoktól fogjuk magunkat megkímélni.

A mai világunkban egyre felkapottabbá vállnak az olyan rendezvények amelyek azt sugallják a Krisztus követőinek, hogy ott a helyünk! Ide sorolhatom pld . az "Ez az a nap"-ot .Nézzük, hogyan szól a hirdetésük.....

.Az Ő nevében összegyűlünk...... Egy napra, egy szívvel, egy lélektől átitatva... . Kegyelem, szeretet..sok helyről sok nemzetből, sok felekezetből..Egyház, hit együttérzés..egy szív, egy név...Kereszt..elhívás..közösség..Jézus!

Igaz milyen szépen hangzó, mélyreható szavak is ezek? Van vajon olyan keresztyén aki ennek ellent tud állni, és azt kijelenteni, hogy nem vágyik egy ilyen Istent dicsőítő alkalomra?  Mielőtt erre válaszolnék, érdemes a Szentírás fényében megvizsgálni ezt a kérdést. Mivel aki rendszeres olvasója Isten igéjének az tapasztalja, hogy Isten lényegében semmit nem bíz ránk. Ő mindent elmondott a számunkra,tehát azt is hogy mit vár el tőlünk és azt is hogy amit elvár, az ember, Isten teremtménye, hogyan is valósítsa meg. Tehát nem csak azt mondja, hogy tiszteljetek, hanem azt is, hogy hogyan tiszteljük Őt...Nem csak azt mondja, hogy adjatok hálát...hanem azt is hogy hogyan adjunk hálát... Nem hagy kiskaput, és nem hagy lehetőséget sem arra, hogy az ember saját maga találja ki, hogy hogyan is kell Őt imádni, tisztelni, dicsőíteni! Tehát mi is a kedves Istennek...

Az ember sokszor elfelejti azt, hogy a Mindenható Istennek nincs szüksége a mi cselekedeteinkre, sem arra a dicsőségre vagy dicsőítésre, amit az ember tud megadni a Számára.Nem azért magasztaljuk Őt,mert szüksége lenne rá,hanem azért,mert a keresztyény szíve hálás a Megmentőjének és Megtartójának.Ha megkérdezzük a Krisztust követő keresztyénektől, hogy mi a kedvesebb Isten előtt, az engedelmesség, vagy az áldozathozatal, a megkérdezettek akár 100%-a azt fogja erre a kérdésre válaszolni, hogy igen az engedelmesség, ami Istennek kedves! De mégis mit is tesz ezen keresztyének többsége közben? Ellent mondanak a saját szavuknak, mivel akkor és olyan módon tisztelik és dicsőítik az Urat, ahogyan éppen nekik kedves, vagy kényelmes!..oda járok ahová én akarok...akkor megyek mikor én akarok...és még sorolhatnám....

A Biblia azt mondja, hogy Krisztus az,aki megnyitotta számunkra az Atyához való utat. Zsid.10-19„Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által.” Tehát...Jézus az, aki feltárta a bűnös előtt a menny kapuját. Vére tisztára mos mindenkit, aki benne hisz, így ők többé már nem tisztátalanok Isten szemében. Sőt, Krisztusért az Atya gyermekeinek hívatnak, akiket mindig szívesen látnak az Ő színe előtt. Tehát mi Krisztusért az Atya gyermekei vagyunk!

Másodszor pedig Krisztus a mi papunk: Zsid 10-21„és mivel nagy papunk van az Isten háza felett.” Krisztus nem csupán megnyitotta ezáltal  a menny ajtaját, és aztán félreállt az útból, hanem továbbra is kapcsolatban van velünk. Mi vagyunk Isten háza, Ő pedig a papunk, közbenjárónk. Ő most a mennyben van, Isten jobbján ül. Övé minden hatalom, és ezt használja is az Ő népe érdekében. Krisztus papsága a garancia arra, hogy Isten áldó jelenlététől soha sem kell elszakadnunk. Ő tartja fenn életünket és lelkünket, és mozdít mindent abba az irányba, hogy az a lelki javunkra váljon.

Mivel Krisztusnak köszönhetjük az Istennel való kapcsolat helyreállását, a szabad utat, a közvetlen kapcsolatot, a tisztaságot, a fiúságot, az állandó közbenjárást és gondviselést, ezért a mi életünknek is másnak kell lennie. .másnak testvérek...nem élhetünk olyan életet,mint a hitetlen vagy vallásos ember....A minap Dobronyban voltam bibliaórán és azt tárgyaltuk éppen, hogy mekkora kegyelme Istennek az irányunkban, hogy hófehér ruhát húzott ránk...megigazított.....ez jelzi,hogy előtte már igazak vagyunk...egy testvér kifejtette, hogy ezt a tisztaságot- fehérséget ingyen kaptuk kegyelemből és most már nincs semmi teendőnk hiszen meg vagyunk Isten előtt igazulva. Kész,elvégeztetett,ki van fizetve az ár!

Teljesen egyetértettem és gondolom ti is egyetértettek  ezzel a kijelentésével, hogy mi is kell az örök élethez...csak a Krisztusban való élő hit.....de eszembe jutott, hogy a Szentírás arra is tanít minket, hogy bár ingyen kaptuk Krisztustól ezt a fehér ruhát, semmit nem tudtunk érte tenni, nem is tudtunk soha érte tenni semmit, de mégis folyamatosan arra kell törekednünk, hogy a ruha tiszta is maradjon..ne szennyezzük be a bűneinkkel, hanem törekedjünk arra, ha elestünk, és beszennyeztük a Krisztustól kapott ruhát akkor tegyünk érte, hogy újra fehér legyen. Ezt hogyan tudjuk megtenni? Testvérek, hogy felvesszük a bűnnel a harcot, és naponta Isten elé járulunk bűnbánattal bűnbocsánatért, hogy újra tegye fehérré és tisztává az általunk bepiszkított ruhát! ........Mindaz, aki megismerte Krisztusban a megváltást és a szabadságot, annak az egész élete, de főleg a lelki élete drasztikusan megváltozott, vagy meg kell,hogy változzon...

 Mi a jele az igaz lelkiségnek?Vagy mi a jele az igazi keresztyénnek? 3 pontban tudom összefoglalni:.....

1. Imádat. „Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével” – szól az első felszólítás. zsidókhoz írt levélben. A 4. fejezetben: „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül.”

Ez az Istenhez járulás nem más, mint a keresztyén válasza, amikor megérti az Isten által kínált kegyelmet. Más szóval .......ez az üdvözítő hit. Ez a bizonyítéka annak, hogy benne már új szív dobog, közte és Isten között új kapcsolat van. Többé nem ellenségek,ahogyan a Római levél beszél róla, hanem barátok, sőt családtagok. Többé nem háború van, hanem béke. Ha pedig ez így van, akkor mi lenne természetesebb, mint az, hogy a gyermek odafut imádattal a mennyei Atyjához?

Ez a hittel való odajárulás kell,hogy alapvetően jellemezze a keresztyén embert. Nem csupán a megtéréskor elmondott bűnvalló, egyszeri imádságról van szó. Nem is csupán az imádkozásról általában. Hanem minden alkalomról, amikor Istenbe kapaszkodunk – legyen ez imádság, bibliaolvasás, hit vagy egy prédikáció hallgatása. Az Istenhez járulás nem más, mint az az imádat, az a szeretet- és tiszteletteljes új viszony, amely a megkegyelmezett bűnös és Isten között van.

A második jellemzője a keresztyénnek:

2.Ragaszkodás. Ha az első jellemzője az igaz keresztyénnek a hit, akkor a második a reménység. „Zsid 10:²³Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.” A reménység a hithez való ragaszkodás. Az a bizonyosság, hogy Isten üdvösséget adott már most, és teljes üdvösségre fog juttatni az utolsó ítéletkor Jézus papsága és áldozata miatt. Ez az ígéret tartja életben a keresztyén embert a bukások, nehézségek, szenvedések közepette. Az ehhez való ragaszkodás tud megőrizni a keskeny úton, hiszen ha azt szem elől tévesztjük, többé nincs miért keresztyénnek lenni, nincs miért az önmegtagadást választani Krisztusért.

3.Szeretet egymás iránt. A harmadik jellemzője nem lehet más a keresztyénnek, mint a szeretet. „²⁴Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre.” Az igazi keresztyén nem élhet magányban, nem jellemezheti életét kizárólag az „én és az Úr” kapcsolat. Azért, mert amikor Krisztus minket egyénenként megváltott, egyúttal egy népnek váltott meg, hogy egy nyáj legyünk, akinek egy a pásztora (Jn 10,16). Éppen ezért a keresztyén élethez hozzátartozik az egymás szeretete, és különösen az egy gyülekezetben lévő keresztyén testvéreink buzdítása. Hogyan szerethetjük egymást? Az ige két gyakorlati dolgot említ. Először is „²⁵nem hagyva el összejöveteleinket.” Mint korábban már beszéltünk is erről.. Ez bármennyire egyszerűnek, közönségesnek, vagy unalmasnak is tűnik, de a testvéri szeretet egyik alapvető módja a gyülekezeti alkalmak rendszeres, hű látogatása. Más magyar fordításokban általában a következő szerepel: „saját gyülekezetünket ne hagyjuk el”.

Tény, hogy egy gyülekezetet könnyelműen nem lehet elhagyni, azonban az eredeti görög szöveg nem a gyülekezet elhagyásáról beszél. Nem a szünagógé (gyülekezet) szó szerepel itt, hanem az episzünagógé (összegyülekezés, keresztyén alkalom). Ez pedig egy igen fontos különbség.

Viszont tény,hogy vannak  olyan helyzetek, amikor egy keresztyénnek kötelessége elhagynia gyülekezetét: ha ott nyilvános tévtanítást hirdetnek, és az ellen nem akarnak fellépni, vagy ha megtűrnek kezeletlenül komoly bűnöket, ha közösséget vállalnak Isten dolgaiban a hitetlenekkel. Olyankor igen is...el kell hagyni a gyülekezetet.... Nézzük erről mit mond Isten igéje:

 (2Kor 6,14-18). Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel?

És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,

Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr.

 Többek között ezért hagyta el Pál a zsidók gyülekezetét, amikor azok nem akarták Krisztust elfogadni. Vagy Luther, Kálvin és más reformátorok a római egyházat.

Sokszor ezt az igét tévesen magyarázzák, mintha arról szólna, hogy amelyik gyülekezetbe (egyházba) születtünk, ott is kell meghalnunk. Hányszor hallottuk már ezt a mondatot, hogy én katolikusnak vagy reformátusnak születtem,és abban is fognak eltemetni..igaz? Ám Isten sohasem szólít fel hogy a kompromisszumokban,vagy a bűnben, vagy az istentelen közösségben megmaradjunk. Viszont igen is felszólít az igazság mellett való kiállásért – még ha ez, a hamissá vált gyülekezettől való elszakadást is jelenti.

Azonban ahhoz egyetlen keresztyénnek sincs joga, hogy magát megvonja a keresztyének összegyülekezésétől. Minden igaz hívő feladata, hogy olyan gyülekezet tagja legyen, ahol Krisztust tisztelik, és építse annak a gyülekezetnek testét. teljes erejével és lelkével. Ez az ige felszólít az igaz, hitvalló gyülekezetekhez való csatlakozásra és azok alkalmainak komolyan vételére.

Érdemes azt is letisztázni még, mielőtt egy magát Krisztus követőjének vallót, testvérnek tekintünk,hogy Ő,kit is ért Krisztus alatt. Mert nem biztos,hogy ugyan arról a Krisztusról beszélünk... Ez miért is olyan fontos?

1. A Jehova tanúja szerint, Jézus Krisztus nem más, mint Isten első teremtménye, más néven Mihály arkangyal, tehát egy olyan személy aki nem egyenrangú Istennel. Egy teremtmény pedig nem tudja elhordozni a világ bűnét...tehát nem vagyunk megváltva akkor...

2. A római katolikus szerint bár Krisztus a Szentháromság második személye, de mégis más mint egy hitvalló reformátusnak, hiszen Krisztus Mária mellett, vagy pontosabban fogalmazva, Mária Krisztus mellett egy társmegváltó, és bár meghalt értünk, pontosabban mindenkiért meghalt, de a halála nem volt tökéletes áldozat Istennek, ezért szükséges még a mi jó cselekedeteink is mellé,hogy úgymond kiérdemeljük az üdvösséget!

3. Az Ortodoxia szerint (görög és pravoszláv) bár hisznek a Szentháromságban, de arra teszik a hangsúlyt, hogy három különböző személy van, akik egymáshoz szeretetben viszonyulnak. A megváltás pedig azt jelenti a számúkra, hogy a háromszor szent Isten az embert  felveszi ebbe a Szentháromság Istenben lévő szeretetbe. Isten egysége szerintük abból fakad, hogy az Atya Isten aki a legfontosabb, a Fiúnak és a Szentléleknek is istenséget ad. Ezért a Fiú és a Szentlélek alá van rendelve az Atyának.

4. Az Iszlám vallás szintén elismeri Krisztust....de csupán egy nagy prófétának tartja...kb. Esaiással vagy Illés prófétával egyenrangúnak.

5. A keleti vallások szintén elismerik Krisztust...vagy egynek a sok isten közül, vagy egy nagy gurunak, tanítónak stb.

Tehát testvérem remélem ezek alapján már te is látod, hogy mennyire fontos kitisztázni azzal aki Krisztust vallja, hogy mit és kit is ért alatta.

Újra felteszem a kérdést, hogy ki, vagy kik is a keresztyének?

A keresztyén ember jövevény, más szóval: vándor. Lehet, hogy van állandó lakhelyünk és állampolgárságunk valamelyik országban, azonban az igazi hazánkra nézve mi itt, e földön idegenek vagyunk. Nem vagyunk e világból valók.

Ugyan itt születtünk és itt nevelkedtünk, ám amikor az Úr megnyitotta szívünket, hogy engedelmeskedjünk az evangéliumnak, új emberekké lettünk. Isten kivett minket a világból, és a menny polgáraivá tett minket. Igaz, hogy 70-80 évig akár e világban élünk és dolgozunk, ám nem ez az állandó otthonunk. Nem itt a földön lesz öröklakásunk, nem itt érezzük jól magunkat, nem a földi szakmánk a végső hivatásunk – hanem a menny felé tartunk, és ott Istennél fogunk nyugtot találni.

Mindennek viszont van egy kellemetlen következménye is, kedves gyülekezet. Ha vándorok, idegenek vagyunk, akkor nem kell meglepődnünk, hogy ha a világ így kezel minket. Akkor nem kell meglepődni, ha furcsának tartanak, kigúnyolnak, és nevetnek rajtunk. Nem meglepő, ha nem tudunk zökkenőmentesen beilleszkedni világi társaságba. Nem megdöbbentő, sőt teljesen várható, ha ebből kellemetlenségeink származnak.

Lehet, hogy idegen, furcsa és megvetett a keresztyén ember e világban, de teljesen máshogy fest Annak tekintete előtt, aki igazán számít, aki a világmindenséget teremtette. Isten szemében a keresztyén egy megszentelt ember. Minden keresztyént a Szentlélek különített el a hitre és az engedelmességre. Mindannyiunk lelkébe Ő adott új életet, és Ő tisztított meg a bűntől minket. Ő őriz ma is, hogy Krisztusnak engedelmesen járhassunk.

Továbbá Isten szemében minden keresztyén meg van hintve Jézus Krisztus vérével. Ez a kép felidézi az ószövetségi szövetségkötést, amikor a nép bűnéért bemutatott áldozat vérét a népre hintették, ezzel mutatva, hogy bűneikre bocsánatot nyertek.  Igen, szeretett testvérem, ha Krisztus az urad, akkor Jézus vére érted folyt ki, bűneidet az Ő szenvedése törölte el, az Ő igazságába öltöztél fel. Lehetsz te megvetett ezen a földön, de szerető mennyei Atyád előtt bűneid ellenére is az vagy, akiért Fia a vérét ontotta, és a pokolból téged a mennybe röpített.

Te Ki vagy hát... keresztyén? Az, ki bizalmadat Jézus Krisztusba vetetted, Vele kapcsolatod van, és Őt várod visszajönni, hogy mindörökre Vele lehess? Ha keresztyén vagy...... akkor számodra az öröm és boldogság nem csak valami jövőbeli állapot.

Péter azt mondja, hogy noha nem láttuk és nem látjuk Krisztust, mégis hiszünk benne és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendezünk... A menny előízét, a Krisztusban való boldogságot már most is megtapasztalhatjuk. Kedves testvérek, áldottabbak vagytok az ószövetségi prófétáknál, hiszen világosabb és mélyebb kapcsolatban lehettek Krisztussal. Még ha a legkisebbek vagytok is a mennyek országában, akkor is nagyobb kiváltságban vagytok a Szentírás legnagyobb prófétájánál (Mt 11,11). Sőt, áldottabbak vagytok még az angyaloknál is. Ők is kívánkoznának betekinteni, részesei lenni mindannak a lelki kincsnek, amit Krisztus ad nekünk.

Lehet, hogy sok nyomorúságunk lesz még ezen a világon, azonban Isten választottai, áldottai, örökösei vagyunk. Ne feledjétek el, hogy kivé tett titeket Krisztus, Őrizzétek féltve hiteteket. Ne engedjétek, hogy a világ csábítása, a bűn csalárdsága vagy a közömbösség fala elvonjon titeket Krisztustól. Maradjatok az Ő drága, választott követői – hiszen most is azok vagytok.

Most pedig ennek fényében elemezzünk egy néhány csábító mondatot,ami az ökumenéra hívna el....

1.Az Ő nevében összegyűlünk.....Kinek a nevében?Mit is jelent a másiknak Krisztus?

2. Egy napra, egy szívvel, egy lélektől átitatva... Melyik lélektől vagyunk is átitatva?Valóban ugyan az a Lélek van benne mint bennem? Én bennem tudom,hogy a Szentlélek van...és Őbenne?

3. Kegyelem, szeretet..sok helyről sok nemzetből, sok felekezetből......Ez a fontos vajon a keresztyén életében?Nem az Istennek való engedelmesség?

4.Egyház, hit, együttérzés..egy szív, egy név...Valóban ez a fontos?És erre azt mondom,hogy...Igen!De ehhez nem kell elmennünk ökumenikus rendezvényekre,hiszen mindezt megkapjuk a saját gyülekezetünkben...De ha mégsem, akkor keressünk egy hitvalló gyülekezetet,ott ugyanis ezt gyakorolják.

Kedves testvérek, mit jelent az , hogy valaki keresztény ?

Először is NEM azt,hogy akik nem hisznek és nem bíznak Jézus Krisztusban, mégis keresztényeknek mondják magukat, mert járnak templomba , gyülekezetbe, vagy mert “keresztény” családban , vagy úgymond " keresztény " országban élnek. De a templomba vagy  gyülekezetbe járás, vagy a nálad kevésbé szerencsések segítése, vagy a jó emberként élés nem tesz kereszténnyé. Egy evangélista egyszer azt mondta: “Ugyanúgy nem lesz a templomba vagy gyülekezetbe járástól valaki keresztény, mint ahogy a garázsba járástól sem lesz gépkocsid.” Egy gyülekezet tagjának lenni, rendszeresen járni az alkalmakra, és adakozni a gyülekezet " munkájára " NEM TESZ TÉGED kereszténnyé.

Tehát az keresztény, aki újjászületett Isten által (János 3:3; János 3:7; 1 Péter 3:23) és hisz Jézus Krisztusban. Efézus 2:8 “Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van : Isten ajándéka ez”.

Egy igazi keresztény megbánta a bűneit és egyedül Jézusban hisz. Nem egy vallást vagy egy " csoport " erkölcsi normáit követi , se nem egy parancsokból és tiltásokból álló listát.

Igazi keresztény az a személy, bár hol a világon , felekezettől , gyülekezettől teljesen függetlenül , aki Jézus Krisztusban hisz, és abban a tényben, hogy ő meghalt a kereszten a bűneinkért való fizetségként és aztán három nap múlva feltámadt, hogy legyőzze a halált és örök életet adjon mindenkinek, aki hisz benne. János 1:12

“Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében”. Egy igazi keresztény Isten gyermeke, Isten családjának a tagja, aki új életet kapott Krisztustól. Ismertetőjele a mások iránti szeretet és az Isten Igéje iránti engedelmesség (1 János 2:4,10).

Tehát újra felteszem a kérdést, hogy ki is az igazi keresztyén? Az, aki nem csupán lángra lobban Krisztusért, hanem folyamatosan ég is érte,megállás nélkül és olthatatlan tűzzel.  Aki szereti annyira Őt, hogy ki is tart mellette. Az, aki nem adja fel hitét, amikor nehézségek jönnek. Aki nem enged kétségeinek, amikor lelkében szárazságot talál. Hanem aki kitartó marad a Krisztushoz való folyamodásban, a menny ostromlásában, az imádkozásban, igeolvasásban jócselekedetben a lelki hullámvölgyekben is. Aki mindennél nagyobbra tartja Isten hűségét és nekünk tett ígéreteit, még ha érzései, tapasztalatai, vágyai mást is mondanak – és így kitart tántoríthatatlanul Krisztus mellett, és örökli az üdvösséget. E ragaszkodás nélkül nem lehet valaki keresztyén.

Ámen!                                                                                                     

Kozma István!