Mit jelent reformátusnak lenni?
Szeretném kijelenteni még az elején, hogy reformátusnak lenni egy nagyon jó dolog. De ez nem azt jelenti, hogy csak az lehet Isten követője, aki református.
Bizonyára észrevettétek, hogy a református jelző és református hit, olyan mértékben veszített az elmúlt időkben a népszerűségéből más egyházakkal-szektákkal szemben, hogy azok a keresztyének, akik látják az igazi református hitnek a biblikus szépségeit, sajnos sokszor csak szégyenkezni és pirulni szoktak a hitbéli meggyőződéseik miatt..
A reformáció,mint tudjuk Luther Mártonnal indult, pontosabban innen számoljuk a kezdetét hivatalosan, amikor is kiszögezte a 95 tétel másolatát a wittenbergi vártemplom kapujára 1517 Október 31.én! Már nagyon nagy szükség volt ennek a reformációnak az elindítására, hiszen láttuk azt amikor egyháztörténelemből tanultunk, hogy Krisztus egyháza addigra milyen mélyre és sötétségbe süllyedt a pápaság és a papi-püspöki hierarchia elnyomása alatt!
Kálvin János volt a reformátoraink között az a személy, akinek a nevéhez köthető lényegében maga a református hit is. Mikor megírta könyvét a "Keresztyén vallás rendszere"-címmel, még nem sejtette, hogy a református hit alapjait fekteti le ezzel. Az akkori reformátusok, tehát akik követték Kálvin biblikus tanait, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy Istennek tetsző életet éljenek, hogy tisztán hirdettessék Isten igéje közöttük, és hogy egyházfegyelmet is gyakoroljanak a gyülekezeten belül, és arra is nagyon odafigyeltek, hogy a sákramentumokkal is megfelelően éljenek!
De térjünk vissza újra a fő kérdéshez, hogy mit jelent reformátusnak lenni?
Én azt vettem észre, hogy az emberek nagy része nyugodtan kimondja, hogy ő egy református ember. Csak arról sajnos fogalma sincs, hogy ő csak papíron létezik mint református. Nem gondolkodik el azon, hogy milyen is egy igazi református keresztyén. És azon sem,hogy milyen kötelességei is vannak egy református keresztyén embernek(persze tisztelet a kivételeknek), de sajnos az emberek nagy része ilyen. De ne lepődjünk meg ezen, hiszen akiknek tanítani kellene a híveket vagy tagokat, még sokszor maguk sincsenek tisztában a szó jelentésével ......
Sajnos manapság igen sokan a református hitet születési jognak tekintik, mivel református vallású családba születtek, vagy a szüleik református templomba járnak, ezért természetesnek veszik, hogy azt tartják magukról, hogy ők is református hitűek. Lényegében ugyan ez vonatkozik a római és görög katolikusokra is, hiszen ugyan ezt látjuk náluk is,amilyen családba születem, olyan vallású leszek, sőt azt is mondják, hogy amiben születtünk, abban is halunk meg és ők ezen nem is akarnak változtatni. De tudjátok ezzel a kijelentéssel az a legnagyobb baj, hogy mivel minden ember bűnben született, így bűnben is fog meghalni(Zsolt 51,7:" Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.) és elkárhozik, ha nincs személyes Megváltója, tehát ha nem rendezte a kapcsolatát Istennel. Hiszen tudjuk a Római levél alapján azt is, hogy minden emberen Isten haragja van....Róma, 1, 18....:" Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják."
De térjünk vissza az eredeti gondolathoz, és beszéljünk a református hitről, a református vallásról! Mit jelent még reformátusnak lenni manapság? Elmondom én mit látok-tapasztalok. Ha már református hitű családban született valaki akkor általában református lelkész kereszteli meg, aztán ha a szüleitől is ezt látta, akkor hetente vagy havonta eljárnak a református templomba és ha majd közeledik a 14. életévünk, akkor kicsit sűrűbben látogatják majd a templomot, hiszen fel kell valamilyen szinten készülniük a konfirmációra, ami lényegében azt jelentené, hogy megvallják a "hitünket" Krisztusról és a református vallásukról.
Kapnak egy szép emléklapot a lelkésztől, a keresztszülőktől arany láncot,fülbevalót vagy gyűrűt,(főleg ez ami manapság motiválja a fiatalokat a konfirmálásra) és a konfirmáció által teljes jogú gyülekezeti tagokká válnak. Talán lehet még párszor elmegy ez a fiatal templomba, mondjuk új kenyérkor vagy karácsonykor Úrvacsorázni hogy azért ne mondja ez az Isten, hogy nem hozzuk meg érte ezt az áldozatot.. igaz hogy sajnos ezt látjuk manapság már jó pár éve?
Nem állítok olyat, hogy minden gyülekezetben ez folyik, és azt sem állítom,hogy minden konfirmandus ilyen, de sajnos azt bátran mondhatom, hogy a Kárpátaljai Református Egyházon és gyülekezeteken belül,nagyon sok helyen ez folyik szinte szó szerint. Mondhatom azt is, hogy sajnos a Jehova tanúi, a HIT gyülisek, és még a különböző karizmatikus felekezetek, a református egyháztól halásszák el vagy református egyháztagok közül gyűjtik be a legtöbb keresőt a saját felekezeteik feltöltésére, mert sajnos sok református közösségben nincs...... vagy csak névleges gyülekezeti élet zajlik. Bár ezek igen kemény szavak a részemről, de úgy gondolom, mivel igazak.......éppen ezért beszélnünk kell róla, és nem kell elhallgatni az igazságot....És itt most felteszem újra a kérdést.....Ennyit jelent a református hit tehát?
Ezért a hitért haltak több ezren is máglyahalált? .......Hát nem! Mert reformátusnak lenni.... ettől többet jelent!
Reformátusnak lenni elsősorban azt jelenti, hogy a hitbéli dolgainkban, önismeretünkben, önmeghatározásunkban folyamatosan szükségünk van arra a józanságra, mely számol azzal, hogy engem aki megítélhet,az csakis az Úr lehet! 1Kor 4,4
Természetesen ez a gondolat nem azt jelenti, hogy engem bárki más nem ellenőrizhet...Sőt! Reformátusként mivel valljuk a Sola és a Tota Scripturát is, tehát a Biblia abszolút tekintélyét az életünkben, ezért a református keresztyént a legmegbízhatóbban lehet ellenőrizni az Isten igéje alapján! A reformátorok tanaiból, életéből kiindulva bátran mondhatjuk, hogy akkor vagyunk reformátusok, ha ott van az Ige az életünkben, ha fontos számunkra a Szentírás, ha keressük Isten akaratát és a Bibliában akarjuk azt megtalálni...nem pedig álomképeket kergetünk....
Ilyen értelemben a református hit jellegzetessége tulajdonképpen nem az egyik vagy a másik tanításnak a hangsúlyozása épül, hanem a bibliai arányosság megtartására, tehát 1 igét sem nézünk le vagy seprünk oldalra, és 1 igét sem hangsúlyozunk túlzottan, bármennyire is tetszik az az ige nekünk. Fontos az arányosság megtartása!
Nekünk reformátusoknak, azt kell fő dolognak tartanunk, amiről Mózes beszél az 5 Móz 30,20-ban tehát,hogy: "Ő a te életed, és a te életednek hosszúsága"-tehát Isten a mi életünk.... Ezt kell folyamatosan szem előtt tartanunk, hogy nekünk Isten Fia a példakép, és Őhozzá hasonlatosak szeretnénk majd lenni, és ezt a cél tűzzük ki magunknak.
Természetesen hűek kívánunk maradni a biblikus református örökségünkhöz is, amely olyan ékesen és meggyőzően fejezi ki Isten igéjének az igazságait, az Ó keresztyén egyház által vallott, illetve a protestáns reformáció által bizonyos értelemben újra felfedezett igazságokat. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a teológia nem egyidős velünk. Ugyanis bizonyos prédikációk hallatára vagy könyvek elolvasása után az embernek akár az a benyomása lehet, hogy az ő szolgálatával köszöntött be a keresztyénség kora, és a mondanivalójukon keresztül vált a keresztyén hit értelmessé, és a szándékai világossá!
De ezt a fajta megközelítést vagy hozzáállást......egyáltalán nem fogadhatjuk el, mert akik így beszélnek, közben persze a saját vesszőparipáikat is beillesztik mondanivalójukban mintha az Úr Jézus Krisztus evangéliuma lenne,....ezeket az embereket meg kell fednünk és tanításaikat vissza kell utasítanunk.....Mert Krisztus követők az ilyen emberek előtt is voltak, és haláluk után is lesznek...hiszen Isten az, Aki munkálkodik bennünk.
Ami érdekes, hogy még egyháztörténelmi szempontból sem egyszerű próbálkozás, hogy rövid és kielégítő választ adjuk arra, hogy mit is jelent úgy igazán reformátusnak lenni.
Ennek pedig számos oka van....Hiszen bár adósai vagyunk Kálvin Jánosnak, de mint tudjuk, Ágostonnak és Luther Mártonnak is nagyon sokat köszönhetünk. Viszont bármennyire is nagy reformátorok voltak ezek az emberek, sohasem tulajdonítottak a szavaiknak Isteni tekintélyt, és azt sem várták el az egyháztól, hogy engedelmesen meghajoljon előttük! A református keresztyéneknek nincs pápája, aki ex cathedra szólna, és így tévedhetetlen kijelentéseket erőltetne a hívekre. Ha mi a református hit hivatalos értelmezésére vagyunk kíváncsiak, akkor nem teológusok írásait kell olvasgatnunk, hanem testvérek az egyházi hitvallásainkat! Tehát a Heidelbergi kátét, a 2.Helvét hitvallást, a Wenstmisteri hitvallást és Kátét, a Dorti kánonokat és a Belga hitvallást. Ekkor juthatunk a legközelebb Isten igéjének helyes értelmezéséhez.
Viszont az is igaz, hogy mindenkinek mást jelent reformátusnak lenni. Egyesek hajlamosak a református hitet a Kálvinizmus öt pontjával azonosítani(melyek ezek?Sola Scriptura, Sola Fide, Sola Gratia, Solus Christus és Soli deo Gloria) miközben megfeledkeznek arról, hogy az öt tétel csupán a hit megfogalmazása, bár igen fontos megfogalmazása. A Dorti tanítások(Teljes romlottság,Feltétel nélküli kiválasztás, korlátozott engesztelés, ellenállhatatlan kegyelem, szentek állhatatossága) szintén nagyon értékesek, és én úgy is gondolom, hogy a magát reformátusnak valló ember ezeket szintén magáénak kell hogy higgye és vallja! Mindamellett vitán fölül kijelenthetem, hogy a református hit sokkal szélesebb körű, és ennél az öt tételnél jóval átfogóbb......és nagy igazságtalanságot követ el hitünk ellen az a személy...aki ennek a tartalmát a tanítás egyetlen, ha mégoly alapvető területére szűkíti le.
Hogyan jellemezhetnénk a református hitnek a szellemét? Vagy mit is tarthatunk a Kálvinizmus megkülönböztető jelének, amelyből kiindulva adhatunk az egészről egy hozzávetőleges meghatározást?
Az első helyre kívánkozik az, ami a református hit számára a legalapvetőbb, a Szentírásról szóló tanítás....tehát egyedül az írás, és a teljes írás! A református őseink ugyanis újra felfedezték és ismételten hangsúlyozták a Szentírás igazságait és a Biblia tekintélyét! Elutasították a magát Isten igéje felé helyező korrupt egyházi zsarnokságot, valamint az igével egyenrangúvá tett egyházi hagyományt is. Erélyesen ragaszkodtak ahhoz az újra megtalált igazsághoz, hogy Jézus Krisztus Úr a saját házában, és igéjén keresztül szól népéhez, és ez az ige eszköz...... ami által magához hívja a bűnösöket,és kiterjeszti rájuk uralmát.
Manapság sokan támadják a Szentírás ihletettségét és tévedhetetlenségét még evangéliumi körökben is, mert vannak akik bár elfogadják a keresztyénség úgymond fő tanításait, de nem fogadnak el mindent ami a Bibliában le van írva.
Sőt, sokan támadják és maradinak tartják azokat a keresztyéneket, akik nem értenek velük egyet, és a Szentírást tévedhetetlennek tartják. A református értelmezés legértékesebb tulajdonsága, hogy a hangsúly nem az ihletettségre esik, hanem a Biblia tekintélyére! Tehát keresztyén életünkre csakis egyedül a Biblia az irányadó végérvényesen és abszolút módon is. Nem téved, nem is tévedhet, és soha nem fog minket tévútra vinni!
Támaszkodhatunk a tanítására, tökéletesen megbízhatunk benne mindent megtalálunk benne, amit tudnunk kell ahhoz, hogy boldogan éljünk és haljunk meg. Éppen ezért református életünknek, tanításunknak, közéletű gondolkodásunknak, Istentiszteletünknek, köz és magánéletünknek Isten igéjének végső tekintélye lesz a bírája,..... pontosabban a Szentírásban megszólaló élő Isten szavának végső tekintélye. Számunkra a Biblia nem csupán egy könyv, hanem Isten könyve, nem csupán kijelentések gyűjteménye, hanem az élő Isten szava.
A második, hogy a református hitet jellemzi a ragaszkodása ahhoz a tanításhoz, hogy Istent mindenhatóként kell elismerni és imádni. Isten szuverenitása is nagyon fontos helyet foglal el a reformátusok között, és ez azért is helyes meglátás, mert ha összehasonlítjuk a református hitet más teológiai hagyományokkal, amelyben Isten magasztosságát és nagyságát nem értékelik eléggé vagy akár figyelmen kívül is hagyják akkor látni fogjuk azt, hogy az ő világunkban sokszor az ember az úr..... nem pedig Isten.
Viszont a református keresztyén kitart amellett, hogy Isten az Úr, aki uralkodik a történelemben és az egész világ fölött, hogy szabad és független minden rajta kívül álló erőtől és létezőtől, és kezdettől fogva ismeri a véget...Ő alkot, fenntart, kormányoz, irányít, és az Úr napján az utolsó napon az a terv amelyet a kezdetben megformált, teljességben és tökéletességben végre megvalósul.
Nem mintha értenénk a titkot, Isten bánásmódját a világgal...de azt tudjuk, hogy az az igazság amelyet Isten Önmagáról a természetben és az írásokban kijelentett, messze meghaladja az emberi felfogóképesség és a megértés határát.
És bár nem értjük, de mégis imádjuk és csodáljuk, meghajlunk annak a trónja előtt, akitől aki által és akiért minden dolog lett. Övé legyen egyedül a dicsőség mindörökké (Róm 11,36) így beszél a Szentírás Krisztusról
A református hit harmadik fő jellemvonása, hogy sokat beszélünk a kegyelem tanairól- és ezt igen jól tesszük! Bár természetesen jóval több tanítás található a Szentírásban mint a Kálvinizmus öt pontja, ezek a nagy igazságok hitvallásunk magvát képezik éppen ezért szégyenkezés nélkül és lelkesen hirdetni is kell őket. Sokan azt feltételezik, hogy a feltétel nélküli kiválasztás, a kálvinizmus Achilles sarka! Erről viszont szó sincs,mert ez nem igaz. Ez egy pökhendi és felfuvalkodott állítás.
Sőt, inkább Krisztus kiengesztelő munkájának hathatóságáról szóló tanításunk a református hit egyik dicsősége és erőssége. Ezzel Isten kegyelmének legyőzhetetlen voltáról teszünk bizonyságot.
A református hit a kegyelem szövetségének értelmében egy sokoldalú, teljes körű keresztyén élethez ragaszkodik. Bár a világban élűnk, de nem szabjuk magunkat a világhoz, sem annak elvárásaihoz. A református elgondolás szerint a keresztyén ember a világban éli az életét, betölti hivatását és elvégzi kötelességét, vallást téve a Jézusban vetett hitről azáltal, hogy szüntelen Isten jelenlétében van!
A negyedik, hogy a református hitet jellemzi még az is, hogy tisztázza a törvény és az evangélium közötti különbséget, valamint e kettőnek a kapcsolatát. Az Újszövetség világos tanítása szerint a törvény Krisztushoz vezető tanítómesterünk, de ennél több is..áldott és szent vezetőnk az engedelmes életre és hitre. (Róm 8, 3-4)
A törvény nem evangélium, a törvény nem ad életet, és nem is vezet el az élet forrásához.....De! Az evangélium sem törvénytelen, az evangélium életmód, Isten népének az életmódja. Ha Isten szent törvénye valóban Isten szentségének a visszatükröződése, akkor a keresztyén ember is, bár szabadon a törvénytől mint életre vezető eszköztől, örömmel engedelmeskedik a törvénynek amit Isten ingyen kegyelemből adott.
Az ötödik, hogy a református teológiát az igehirdetés sajátos szemlélete is jellemzi! Akik pedig ragaszkodnak a református hithez, komolyan kell venniük az egyházi szolgálatot is. (Róm 10,14) tehát egyházi szolgálat...
Viszont a református egyházaknak a jó része ebből a szempontból már megfeledkezett erről az örökségéről. Amit sok helyen a szolgálatról tanítanak, jóval alatta maradnak annak ami a Szentírásban áll.
De ezen ne is lepődjünk meg, mivel manapság a gyülekezetek könnyedén megszabadulnak azoktól a lelkészektől, akik prédikációjuk nyíltságával kényelmetlenséget ébresztenek a hallgatóikban. Természetesen az is igaz, hogy Isten igéjének hirdetésében a lelkészi szabadságot valamennyire korlátozni kell, de a lelkésznek felelősségteljesen kell prédikálnia, és csak azt prédikálhatja ami az írásban áll! Kálvin is rámutatott arra, hogy mi a különbség az apostolok és az utódjaik között: "az előbbiek a Szentlélek biztos és hiteles írnokai voltak, ezért írásaikat Isten orákulumainak tartjuk, míg az utóbbiak viszont egyetlen Tisztsége az, hogy azt tanítsák ami a Szentírásban le van írva és pecsételve!
Az egyházi kormányzás biblikus formájának egyik dicsősége, hogy a református gyakorlatban a lelkészeket visszatartják a távtanításoktól az eretnekségektől és az elhamarkodott beszédtől. Ezt a felügyeletet a presbitérium gyakorolja a lelkészek felett, de úgyszintén a presbitérium óvja meg őket a gyülekezet rosszindulatától,amennyiben az evangélium hűséges hirdetésével neheztelést váltanak ki az emberekben.
A lelkipásztor elsődleges feladata a tanítás és az építés, nem pedig a rombolás. De minden lelkész-aki megérdemli ezt a nevet, ha azt látja hogy bűnt, hibát vagy rövidlátást tapasztal a gyülekezetben, fedéssel és intéssel Isten igéje iránti engedelmességre kell felszólítania a híveket, és ettől sem félelem, sem kivételezés sem személyválogatás nem tarthatja vissza.
Semmi szükség a református egyházon belül mézes-mázos zavaros gondolkodású, megalkuvó prédikátorokra, akiknek mindig az jut először az eszükbe, hogy nem-e bántják meg véletlenül a hallgatóikat vagy a hívők közösségét. Inkább olyan prédikátorokra van szükség, akik mindenek felett elszánták magukat az Isten iránti engedelmességre, akiknek zászlaja alá felsorakoznak a hívek, és ha kell akkor néki adnak számot!
Az a lelkipásztor aki Jézus Krisztus igéje által megreformált egyháznak a lelkésze, soha nem nézheti tétlenül, a rá esetleg törvénytelenül kirótt dolgok elhallgatását. Idézzék bármilyen nagytanács vagy felsőbb hatalom elé, ekképpen kell szólnia:" ApCsel4, 19-20... Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk mint Istenre...ítéljétek meg magatok, mert nem tehetjük hogy ne mondjuk el azt amit láttunk és hallottunk."
És az apostolok szájából elhangzott egyetlen ige összefoglal minden szükséges mondanivalót: " Istennek kell inkább engedelmeskednünk mint az embereknek" ApCsel 5,29 Kedves testvérek ennyit szerettem volna mondani röviden a református hitünkkel kapcsolatosan. Tehát hiába mondja az emberek többsége, hogy ő református, mivel sajnos fogalma sincs róla, hogy ez mit is jelent, mivel csak papíron az. A református hitünk, az egy megtisztított vallás, mert nincsen benne kép imádat, vagy szűz Mária kultusz, nincs tévedhetetlen pápánk sem, de van helyette tévedhetetlen Bibliánk! Nincsen benne sem pompa sem fényűzés, de van egy igazi Megváltónk az Úr Jézus Krisztus aki meghalt értünk, hogy mi élhessünk általa. Tudom, hogy a mennyországban nem lesznek sem reformátusok sem katolikusok,sem baptisták sem más vallásúak sem, hanem azokkal lesz tele, akik életük folyamán Krisztust követték és neki engedelmeskedtek.
De ne felejtsük el, hogy az Ó keresztyének is az egyszerűségre és a biblikus életvitelre törekedtek, és a reformátoraink csupán ehhez tértek vissza, ezért becsüljük meg hitünket, éljük is meg biblikusan, és adjunk hálát Istenünknek, hogy ezt szabadon megtehetjük még ebben a romlott..... nyomorúságokkal és nehézségekkel teli világunkban is. A református hit egy biztos tudatot ad számunkra, hogy Isten szeretete és gondoskodása mindig velem van, és nem hagy el soha. Benne soha nem csalódunk. Tekintsük ajándéknak azt is, ha református családba születtünk.
Ámen!
Kozma István!
(Köszönet John.R.Witt:What is the Reformed Faith-című művéért, amely segítséget adott a felkészüléshez.)
