Kik vagyunk mi?

1990-ben Isten új helyzetet teremtett Magyarországon. Külföldi keresztyének évek óta imádkoztak ezekért a változásokért. Ennek eredményeként, egy Egyesült Államokbeli református misszió még abban az évben egy képviselőt küldött – Dr. Robert Rapp személyében –, hogy a Magyar Református Egyház (továbbiakban MRE) lelkészeivel és vezetőivel kapcsolatot teremtsen. Az elképzelés egy új teológiai és missziói intézet létesítése volt, amely biblikus alapokon áll és teológiájában református (vagyis kálvinista).

Több mint egy éves előkészület után, a Károlyi Gáspár Teológiai és Missziói Intézet (továbbiakban KGTMI) 1992. októberében kezdte meg működését Budapesten, 15 diákkal és 6 tanárral. Az amerikai misszió törekvéseit több amerikai református gyülekezet és magyarországi református lelkész támogatta. Másfél éves budapesti működés után a KGTMI Miskolcra költözött, ahol jelenleg is folytatja a teológusképzést.

Közben a KGTMI vezetői a MRE képviselőivel tárgyalásokat kezdeményeztek arról, hogy a KGTMI a MRE által hivatalos elismerést nyerjen. A KGTMI ezt csak úgy tartotta megvalósíthatónak, ha megőrizheti biblikus és református alapelveit.

A tárgyalások első fázisában 1994. április 15-én egy Támogatási Nyilatkozat született a KGTMI-vel kapcsolatban. Ezt a nyilatkozatot a Királyhágómelléki Református Egyház részéről Tőkés László püspök írta alá, az Erdélyi Református Egyházkerület részéről pedig Antal Ferenc püspökhelyettes. A KGTMI valós elfogadása azonban továbbra sem történt meg.

1996. áprilisában – mintegy második erőfeszítésként – a KGTMI hivatalosan kérte a Tiszáninneni Református Egyházkerületbe való betagolódását. A kéréshez egy kézikönyvet is csatoltak, amely az iskola történetéről, céljáról, hitvallásáról, oktatási filozófiájáról, szervezetéről, valamint a tanárokra és diákokra vonatkozó szabályokról és a tantervről szólt. A hitvallás (itt olvasható) volt az egyetlen dolog, amelyen a KGTMI nem volt hajlandó változtatni. A kérés akár az Egyetemes Zsinat elé is kerülhetett volna, ott azonban Hegedűs Lóránt püspök (aki akkor még a Zsinat lelkész-elnöki tisztségét is betöltötte) és támogatói megakadályozták, hogy ezt az Egyetemes Zsinat nyíltan megtárgyalja és döntést hozzon. Ha a KGTMI hitvallása ellenkezett volna a MRE történelmi hitvallásaival, akkor ezt egy nyílt vita keretében nyilvánvalóvá tehették volna. De nem ezt tették, hiszen tudták, hogy a KGTMI hitvallása teljes egészében református és kálvinista. Ehelyett az egyház liberális csoportjai más eszközökhöz folyamodva lehetetlenítették el a KGTMI akkreditációját.

1997. március 13-án ülésezett a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (továbbiakban MRETZS) és kijelentette, hogy a Károlyi Gáspár Teológiai és Missziói Intézet egyházilag „nem elfogadható”. Az MRETZS állásfoglalása, és az abban foglaltak indoklása így szólt:

„Az MRETZS Elnöksége a miskolci Missziói Intézettel kapcsolatban kijelenti, hogy ez az intézet az elmúlt hatéves időszak folyamán mindeddig nem rendezte viszonyát sem a Magyarországi Református Egyházzal, melynek területén működik, sem az MRETZS tagegyházaival, melyekből tanulótagságát gyűjti, sem az MRETZS testületével, illetve Elnökségével. A rendezést többszöri felszólítás után is elmulasztotta, mind teológiai, mind iskolaszervezeti, mind egyházhatósági jóváhagyási szempontból.

A teológiai, iskolaszervezeti és egyházhatósági rendezetlenség miatt az MRETZS a Bojtor István nyugalmazott ref. lelkész által vezetett miskolci „Károlyi Gáspár Missziói és Teológiai Intézet” működését református egyházi, teológiai és nevelési szempontból nem fogadja el, annak semmilyen képesítését nem hitelesíti, s ezeknek megfelelő egyházi alkalmazást növendékeinek nem adhat.

Az MRETZS a Missziói Intézet külföldi támogatóinak ellenünk intézett éles támadásait visszautasítja, hiszen késznek mutatkoztunk a tárgyalásra, melyet a másik fél érdemileg megtagadott.

Az MRETZS mindenkit felhív, aki református egyházi tanulmányokat akar bármely szinten folytatni és kiképzést nyerni, hogy semmiképpen sem ebben az intézetben, hanem hivatalos református iskoláinkban folytassák tanulmányaikat.

Felkérjük a tagegyházakat jelen Állásfoglalás közlésére hivatalos vagy gyülekezeti lapjukban.

Budapest, 1997. március 13-án

Az MRETZS Elnöksége"
 

Több hamis vád alapján az MRE véglegesen kizárta a KGTMI-t és megtiltotta, hogy diákjai bármilyen szolgálatot vállaljanak az MRE gyülekezeteiben (itt megjegyzendő, hogy eddig a pontig – 6 éven át – a diákok több református gyülekezetben szolgáltak és szolgálatukat örömmel fogadták). Az iskola diákjai és tanárai szomorúan vették tudomásul a döntést, de hitükben és elhatározásukban egyáltalán nem lankadtak meg.

Az MRETZS nyilatkozatával és hamis vádjaival kapcsolatban felmerült egy kérdés: Miért nem ismerte be az MRE vezetőségében és szervezetében döntő többségben tevékenykedő liberális csoport, hogy nincs szüksége ránk, és elutasítja teológiai nézeteinket?

A válasz valójában igen egyszerű. A KGTMI kezdettől fogva a Szentírás és a reformáció történelmi álláspontját (amit eredetileg az MRE is elfogadott) képviselte, ők azonban már nem. Ennek ellenére számos belföldi és külföldi keresztyént megtéveszt az a tény, hogy az MRE jelenleg is arra hivatkozik, hogy ragaszkodik történelmi hitvallásaihoz – II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté –, de egyházi gyakorlata (lásd a püspöki rendszert, a teológiákon majdnem kizárólagosan tanított német magasfokú kritikát, a sákramentumok helytelen kiszolgálását, az ökumenikus rendezvényeket, a női lelkészséget, nominális egyháztagságot stb.) pontosan ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Az MRE ezáltal sikeresen eléri azt, hogy a külföldi konzervatív és biblikus református egyházak előtt reformátusnak és biblikusnak mutassa be magát – anyagi támogatás reményében –, de ugyanakkor intenzíven részt vesz az Egyházak Világtanácsának szinkretizmusában is. A vallásoknak ez a fajta egybemosása, és a különböző pogány vallásokkal való közösségvállalás viszont kimeríti a bálványimádás fogalmát.

Ezek után talán könnyű megérteni, miért volt annyira fontos az MRE számára, hogy minket kötelékein kívülre rekesszen. Ha tevékenységünket engedélyük nélkül kezdjük meg: egyházszakadással vádolnak. Ha megfelelő módon engedélyt kérünk: elzárják utunkat az egyházban, és ezt nem egy nyílt tárgyalás keretében teszik, hanem más eszközök segítségével. Különösebb konkrét bizonyítékok és valós érvek hiányában (Tőkés László püspök például elismerte, hogy tanbeli tévelygésekkel a KGTMI nem vádolható) elfogadhatatlanoknak minősítettek, és ezt még a világi újságokban is közzétették. Mindez legtöbbször úgy történt, hogy nem is volt lehetőségünk álláspontunk bemutatására, vagy egy minimális válaszadásra.

A KGTMI az MRETZS döntését követően, egy új és valóban reformátori alapokon álló felekezet alapítását tűzte ki célul – amely hűséges az evangélium hirdetésében, a sákramentumok kiszolgálásában és az egyházfegyelemben. Ezen új cél létjogosultságát az MRE hamis egyház volta alapozza meg (lásd az igaz és hamis egyház ismertetőjeleit a református hitvallásokban). Az új felekezet neve: Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház. Isten kegyelmes volt hozzánk, hiszen az elmúlt években több kis gyülekezet alakulhatott Magyarországon, Erdélyben és Kárpátalján. De kapcsolatban állunk szlovákiai és szerbiai keresztyénekkel is.

Az elmúlt néhány év különösen nehéz volt, mert nagy nyomás nehezedett a KGTMI tanáraira és diákjaira. Közben átalakult a tanári kar is, a református lelkészek – köztük Bojtor István is –, megváltak az intézettől. De folyamatosan fennállt annak a lehetősége is, hogy mielőtt valaki diákként a KGTMI-be jött volna tanulni, kizárhatták az egyházból (az indoklás általában az volt, hogy egy szektás intézetben tanul). Erőteljesen folyt ellenünk a hamis propaganda, sőt nem egy esetben a megfélemlítést is bevetették. Néhányan elestek, eltávolodtak tőlünk. De a diákok és az alakuló új gyülekezetek most már függetlenek attól a hitetlenségtől és kompromisszumtól, amellyel korábban olyan gyakran találkoztak.

A mi egyházunk nem tökéletes egyház – mert ilyen egyház nincs a földön –, de őszintén törekszünk az Ige hűséges hirdetésére és arra, hogy az egyház életének minden területét a Szentírás normái szerint folyamatosan felülvizsgáljuk. Helye van egyházunkban a szeretetteljes és biblikus egyházfegyelemnek is, ahol a sákramentumokat helyesen szolgáltatják ki. Hisszük továbbá, hogy Isten Igéjének teljes tanácsvégzését is hirdetnünk kell. (ApCsel 20,27)

Nem örültünk ennek a konfliktusnak. Ám ma már örömmel látjuk azt, hogy Isten áldást készített számunkra az MRE-ből való kizárásunkkal. Kaput nyitott a kegyelem evangéliumának hirdetésére. Szabadságot adott a liberális teológia bilincseitől, az ökumenizmus ördögi csapdájától, amelyekben a népegyházban vergődnünk kellett volna. Igei munkánkhoz elsősorban Krisztusban nyerünk erőt, de reménységet és bátorságot merítünk abból is, ahogyan gyülekezeteink növekednek és az emberek érdeklődnek a tiszta és hamisítatlan evangélium iránt. Célunk: hűségesnek maradni Isten tévedhetetlen Igéjéhez, valamint reformátoraink biblikus tanításaihoz.

Kárpátalján jelenleg 4 településen szolgálunk Beregszász, Zápszony, Izsnyéte, Barkaszó, és Ungváron most van alakulóban egy helyi gyülekezet,ha Isten is úgy akarja!

„Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.”  (Jel 2,10)